"Az orosz beavatkozás nélkül az osztrákoknak nem sok esélyük lett volna a győzelemre, ugyanis nekik támadni kellett volna és elfoglalni a kezünkön lévő területeket, erősségeket, míg nekünk csak védekezni s megtartani azokat. A kimerült és kivérzett osztrákok képtenelek lettek volna akkora akkora erőfölénnyel támadni, hogy sikerrel járjanak. "

Főleg ennek az utolsó mondatnak mond ellent az a tény, hogy a szabadságharc végén, túlnyomó részben (Erdélyt leszámítva) az osztrák hadsereg állt szembe a harcmezőn a honvédséggel. Az orosz haderő csekély veszteségeinek legnagyobb részét  járvány, nem pedig ellenséges katona golyója okozta. Hogy a kimerültség vagy a nagy vérveszteség nem nullázta le a Habsburg-sereget, arra Perednél, Győrnél, Komáromnál vagy Temesvárnál éppen elég jó példával szolgáltak. Fegyverzet és kiképzés terén fölényben voltak a szabadságharc hadseregével: a mi oldalunkon ezt a  jóval tehetségesebb felső tisztikar és az elszántság ellensúlyozhatta. Az orosz beavatkozás arra volt hasznos, hogy az osztrák erőfölényt stratégiai előnyre lehessen kamatoztatni: azaz a magyar erőket területfeladásra és a hadsereg szétaprózására kényszeríteni.