Szia ActionMan!

"... mondja... hogy a gonoszt csak jóval lehet meggyőzni. Ezt hol mondja?"

Az igét ismered. Isten nem azért adja tanácsait, mert van másik út is. Azért adja azokat, mert ez az egyetlen út, ami a legkevesebb veszteséghez vezet. Ezért azoknak, akik a bűnnel szembeni harcban a legkisebb veszteségre törekednek, nincs más út, mint Isten tanácsainak a betartása.

"Masreszt mi a 'jo'? Kinek 'jo'?"

Szerintem, amiről az Isten mondja, hogy jó, az a jó. Azt pedig, hogy Isten szerint mi a jó, a Bibliából lehet megismerni leginkább.

"Pedig még Isten is azt mondja, hogy az embernek nem bűne az a bizonyos helytelen cselekedet, amíg eszébe nem veszi, hogy bizony rossz az... Hol mondja ezt?"

"E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten..." (Ap. csel. 17:30)

"Ha pedig a föld népe közül vétkezik valaki tévedésből, mivelhogy az Úrnak valamelyik parancsolatja ellen olyat cselekeszik, a mit nem kellett volna cselekedni, és bűnössé lesz; Ha tudtára esik néki az ő bűne, a melyet elkövetett: vigyen áldozatul az ő bűnéért..." (3. Móz. 4:27-28)

Még az Ószövetségben is csak akkor lett felelőssé a tudatlan vétkes, ha eszébe vette (azaz "tudtára esik"), hogy amit tett az bűn (azaz helytelen)...

"Masreszt egyaltalan nem biztos (sot!), hogy az ember egyszer csak magatol raebred arra, hogy X dolog, amit addig tett, az rossz."

Nem is magától jön rá az ember, hanem az Isten mutat neki utat, azaz készteti a jóra a Szentlélek által (szoktuk "lelkiismeretnek" is nevezni az Ő munkálkodását), de csak annyira, hogy ha akar, akkor ellent is mondhasson az ember. Sokan tudják, hogy mi lenne a helyes, de mégsem törekednek a szerint élni, mert az önzés vezeti őket és a mának élnek. >>

"... kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik... hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek." (Rm. 1:18-22)

"Pl. egy gyerek magatol nem fogja tudni... ez - mas leptekben - igaz a felnottekre is."

Ha más a lépték, akkor más az eljárás. A gyerek nevelés és a felnőtt emberek Istenhez vezetése nem ugyan az, bár vannak hasonló jegyei. A felnőttek Istenhez való vezetése olyan, mint a tojásokon való járás:

1. Magadtól úgyse sikerül, mert emberileg sokszor lehetetlen

2. Nagy óvatosságot és körültekintést igényel (zsidóknak zsidó - görögnek görög)...

"Es mi a helyzet felnottekkel, pl. azzal, aki a buszon benyul a zsebedbe, hogy elvegye a tarcadat, es eppen tetten ered?"

Csak azt tudom leírni, hogy én mit tennék (ha lenne erőm hozzá). Első alkalommal megakadályoznám (lehetőleg harag és felindulás nélkül), de nem buktatnám le. Ha lehetőség lenne rá (amit kétlek), akkor megkérdezném, hogy tőle loptak e már...

Ezután mindent megtennék, hogy ne látszódjon ki a pénztárcám a zsebemből. Merthogy az alkalom is szüli a tolvajt, és ha tudatosan kísértésnek teszek ki egy lopásra hajlamos embert, akkor én is vétkes vagyok.

Ha ennek ellenére, újra megjelenik az emberem, és a zsebemben keresi a pénztárcámat, akkor valószínűleg egy fogyatékos emberről van szó, és orvosi kezelésre van szüksége. Ha mód van rá, akkor megpróbálnám orvoshoz irányítani. Ha pedig nem fogyatékos - illetve nélkülöző - és beszélni sem lehet vele, akkor megígérném neki, hogy legközelebb szólok egy rendőrnek.

Ha nem fogyatékos - illetve nélkülöző - és mindezek ellenére újra próbálkozik, akkor igyekeznék rendőrkézre adni, de erőszakhoz ekkor sem folyamodnék.

Átgondolva a dolgokat, kétlem, hogy valaha is egy egészséges zsebes harmadjára is próbálkozna egy embernél két sikertelen eset után...

Még egy dolog: egy pl. állandóan káromkodó ember esetében egészen mást tennék...