Szia lsr!

 

Bocsi, amiért elrontottam a neved. Tanulság: másold be figyelmesen a karaktereket!  De hát a kis l és a nagy I annyira hasonlít. Ha már itt tartunk, ennek a nickenk van valami jelentése?

 

Hogy miért nem merünk jobban megnyílni?

Szerintem elsősorban személyiségfüggő. Vannak zárkózott és nyitott emberek. Meg nem egyformán tépázott bennünket meg ez a földi lét kemény törvényeivel. Vannak, akik mélyen csalódtak, és bizalmatlanokká váltak. És van, akiknek csodaszép belső világuk van, de a kérge nehezen (vagy egyáltalán nem) szakad fel a beszédkészsége miatt.

 

Hogy itt miért nem vállalják fel jobban magukat az emberek? Sokféle indok van arra, ki miért fórumozik. Úgy gondolom, a legtöbbünknek ez csak egyfajta felüdülést, kikapcsolódást jelent a mindennapi munka mellett. Van, aki tényleg csak „szárazan” kíván itt beszélgetni. Vagy úgy gondolja, hogy nincs értelme itt a magánszemélyiséget kibontakoztatni. Pedig az emberek inkognitóban általában felszabadultabbak. Talán jobban meg lehet itt nyílni, belső világunk szeletkéjét, gondolkodásunkat megmutatni, hiszen itt a fizikai létünk miatti gátlások nem korlátoznak.   

 

Van mindenkinek egy egyéni mértéke, hogy mennyire képes magához közel engedni az embereket. 

 

A fórum sok embernél szenvedéllyé válhat, egyfajta hiánypótló eszközzé. Az emberi kapcsolatok soha nem voltak olyan mélyponton, mint manapság, amikor a technikai őrület és a pénzhajhászás sokakat rabul ejtett. A közösségi, társasági élet hagyományos színterei szétzúzódtak. Rengeteg a magányos, elsivárosodott fiatal és felnőtt. Sokan menedéket, érzelmi és lelki pótlékot találnak a fórumban. 

A fórum először csak semleges gondolatváltásoknak tűnik, aztán érzelmeket is kiválthat. Pozitívat vagy negatívat. Feldühíthet, haragot gerjeszthet, megsérthet, ellenszenvet vagy éppen szimpátiát ébreszt.  

Aki bizonyos ideig fórumozott már, az hamar rájön arra, hogy ahogy az életben, úgy itt is különböző típusokba sorolható emberek ismerhetők fel. 

 

Üdv: Éva