> Az emberekért és a felhalmozódott nagyon komoly tudásukért kár.
> Kár ezeknek az embereknek a munkahelyéért és megélhetésükért.
> Kár az összes értékért. Kár a magyar polgári repülés egy jelentős szegmenséért.
> Érted? További győzködésemmel ne fáraszd magad, ez bennem már így marad.

Nem akarlak én meggyőzni, nem vagyok hittérítő.

Szóval: azt mondod, kár az emberekért, meg a munkahelyükért. Én erre azt mondom, az embereket nem utólag kell sajnálni, hanem akkor kell megbecsülni, amikor ott vannak. Sem az Rsz-nél, sem az akkori más munkahelyeknél nem becsülték az embereket. (Ez az állapot azóta némileg romlott).

Kár értük, ezt elfogadom. De ugyanígy kár az egész magyar nehézipar szakembereiért is, meg a járműgyártás szakembereiért is. Ők is az utcára kerültek, mert se a magyar acélipar, se a járműipar, se a műszeripar nem tudott olyat termelni, ami eladható lett volna. Pont így járt a Mém Rsz is. Így járt az egész mezőgazdaság is.