"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.

Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?

Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." (Jn. 141-6)

Nem aggodalmak között kellene leélnünk az életünket, hogy az Isten akar e üdvözíteni bennünket. Ha igazán hinnénk az egyetlen (szerető) Istenben, akkor eltűnne az aggodalom a szívünkből, hiszen Ő mindannyiunkat szeretne üdvözíteni kivétel nélkül. Jézus az Ő Atyja házába szeretne vezetni bennünket, oda ahol előre elkészített otthon vár bennünket. Csak az út - amelyet mi magunk választottunk - nem biztos, hogy oda vezet...

Jézus az az út, amely oda vezet bennünket az Atya szerető segítségéhez, amely nélkül lehetetlen az a jellembeli elváltozás, ami az örök élthez szükséges. Jézus földi életét szemlélve megláthatjuk, hogy mit kellene tennünk, hogy hogyan kellene imádkoznunk, és hogyan kellene felebarátainkhoz (embertársainkhoz) viszonyulnunk...