Szia ActionMan!

"De megbocsatani, es a gonosznak gatat szabni 2 kulon dolog."

Ha a gonosznak igaz szeretettel megbocsátasz, akkor nem akarsz majd neki erőszakkal gátat szabni, hanem jóval (azaz úgy segíted őt, ahogyan el tudja azt fogadni) próbálod Őt Istennek megnyerni. Így bár két külön dolog a megbocsátás és az "megigazítás", de mégis szorosan összetartozó láncszemek ezek Isten megváltási tervében.

"... a pillanatnyi rossz fizetseg megengedheto, ha azt a jovobeli nagyobb jo erdekeben tesszuk."

Ember nem ismeri a jövőt, de Isten igen. Pont ezért mondja - az Ő számunkra megmérhetetlen bölcsességével - hogy a gonoszt csak jóval lehet meggyőzni. Ám ha te olyan bölcsességgel rendelkeznél, ami az Istenét felülmúlja, és így pontosan ismernéd tetteid jövőbeli következményeit, akkor megtehetnéd, hogy az Ő tanácsát ez ügyben figyelmen kívül hagyd. De ez nem így van, ezért ha az a célod, hogy az Istentől eltávolítsd az embereket, akkor a gonosznak add csak a "rossz fizetséget", és majd meggyűlöl téged a te hiteddel együtt.

"En nem osztom kette a vetkeket: fizikai es nem fizikai."

Pedig még Isten is azt mondja, hogy az embernek nem bűne az a bizonyos helytelen cselekedet, amíg eszébe nem veszi, hogy bizony rossz az, amit tett. Tehát az Isten is különválasztja. A fizikai és a lelki vétkeket csak azért említettem, hogy érthetőbb legyen a mondandóm. Sokkal biblikusabb a vétkeket úgy kettébontani, hogy:

1. Olyan vétek, amiről az adott ember nem fogadja el, hogy vétek (azaz helytelen és romboló tett, illetve bűn), de az Isten mégis azt mondja róla. Ezt neveztem lelki véteknek. Erre mondja Isten, hogy ezt nem kéri számon...

2. Olyan vétek, amiről az adott ember elfogadja, hogy vétek (azaz helytelen és romboló tett, illetve bűn), és az Isten is azt mondja róla. Ezt neveztem fizikai véteknek. (Ezeket a tetteket általában még a földi polgári jog is elítéli.) Ezt viszont Isten számon kéri mindenkitől az ítélet során, ha meg nem bánta, és el nem rendezte a károsulttal és Istennel.

"Ha egy gyereknek nem mondod meg, hogy nem jo dolog elvenni a szomszedja uzsonnajat, akkor cselekszel jol?"

Szerintem ez a helyes eljárás (az Isten szerinti jó cselekvése) ebben az esetben:

Ha az a gyerek nem tudta addig, hogy helytelen az, amit tesz, akkor bűn (tehát az „igazságot osztó” bűne) rögtön egy nagy pofonnal rendre utasítani. Ehelyett rá kell mutatni arra, hogy ha vele (!) valaki ilyet tesz, akkor az neki bizony rosszul fog esni, és pont így rosszul esett annak is, akitől ő elvette. Nem buták a gyerekek, rögtön elsőre megértik. Ha ezek után mégis megteszi ezt, akkor szigorúbban rendre kell utasítani a testi feddés kilátásba helyezésével... Ha ennek ellenére mégis dacból megteszi ezt, akkor jön a testi fenyítés, ami ha indulatból fakadó a szülő részéről, akkor szintén helytelen. Testi fenyítést csak a saját gyermek esetében tanácsol (illetve tart szükségesnek) a Biblia.