"...az élen megpróbálta bizonyítani a hűségét"

Az nem lehet, hogy valami olyasmi irracionális bizonyítási, igazolási vágyról van szó, mint pl. a Redl ezredesben megfogalmazott lojalitás a saját érdekek önmegsemmisüléshez vezető negligálása mellett, vagy a háború utáni koncepciós perek azon vádlottai esetében, akik olyan mértékben kívánták az eszméhez való ragaszkodásukat, hűségüket bizonyítani, hogy, tudatában önnön vesztüknek, bevállalják a nem létező árulás elismerését is? (Vagy miben Martinovics hitt a vallomásával, hogy akkor "feloldozást". kegyelmet nyer "apuci"-tól?)

Vagy mint az erős asszimilációs kényszer alatt "szenvedők" esetében, mikor annyira bizonyítani kívánják, hogy ők már az új nemzet részei, hogy a volt honfitársaikkal durvábban bánnak, mint új hazájuk régi állampolgária - de mégsem tudnak "belépni" Kánaánba. (én e tőről származónak érzem a hazalátogató amerikás magyarok itthoni megnyilvánulásait is, mikor enyhén szólva fikázzák a közállapotokat, és állandóan bezzegelnek.)

Szerintem ez egy olyan pszichés állapot, amit nehéz racionálisan elfogadni, de mivel tapasztalható, ezért el kell ismerni, hogy van ilyen. Akik ilyen helyzetbe kerülnek, már nehezen "jönnek vissza" - az efajta "szeretetlenség" szerintem számos öngyilkosság okozója is.