A lényegi dolgokban egyetértünk. Utólag ma már nem lehet azt állítani, hogy a Habsburg-uralom minden tekintetben káros lett volna, főleg, hogy jónéhány szuverén joga megmaradt az országnak. Ettől függetlenül még nem kell rossz szemmel nézni azokra, akik változtatni akartak a fennálló állapotokon, legfeljebb a követendő módszereken lehet (és lehetett már akkoriban is) vitatkozni.  

"A fejlődés szükségességét hozta volna  a XIX. sz., csak hát kellett volna a tehetség néhány kulcspozícióban II. József után is."

Ilyen lehetett volna pl. Hajnóczy József, aki a korát messze meghaladó gondolkodásával és elképzeléseivel sokkal jelentősebb személy volt Martinovicsnál. Lehetett volna kire támaszkodni: a II. József halála utáni korban a nemességen úrrá lett az újítási láz, mindenki elkezdett magyarul beszélni, öltözködni, és egyre több reformjavaslattal bombázták az országgyűlést. Ezeket aztán lehet felszínes dolgoknak nevezni, a történelem elvégre egy fejlődési folyamat, a nagy tettek nem születnek meg kellő társadalmi háttér nélkül. Ideig-óráig azonban gátat lehet vetni az előrehaladásnak egy-egy jól szervezett közbelépéssel, ilyen volt a "Martinovics-összeesküvés" is, amiben szervező és üldöző egyaránt cinkos volt.