1. Jakobinus szervezkedés.

Nyilván nem M. taltálta ki őket Mo-n.

Inkább arra gondoltam, hogy ő csinált a sok amatőrből profi szervezetet, "a szakma szabályai szerint". Márpedig a szakma az áruló kezében is szakma (bárkit is árul el).

 

 

Tetszik az a felvetésed is, hogy a titkosszolg. megpróbálja igazolni létjogosultságát.

Létezik ilyen ma is, de a dolog természete miatt ezt a hozzánk hasonló kívülálló nem bizonyíthatja. Hát igen, nincs új a Nap alatt.

 

(Vö. még marketing: kelts fel egy igényt, majd elégítsd ki)

 

2. Elszakadás Ausztriától.

Igen, Lipót és Ferenc a "kevésbé tehetséges" vonulat képviselője a Habsburg-házban.

Miért pont 1809-ben kellett volna elszakadni?

A Napóleoni háborúk miatt? Szerintem Mo. (a nemesség, de akár az egész ország) nem sokat kapott volna N.-től, reformerestől, nemesestől.

Félek, hogy az élet igazolta Mo. nemességét, hogy Ausztria mellett maradt.

 

Ami meg a társ-i modernizációt illeti. Ennek belső gátja is volt: a magyar nemesség, aki még megélt a régi berendezkedésből, nem volt a kés a torkán. És (nagysúlyú képviselőinek, ill. a vármegyéknek) csak egyensúlyoni kellett a különállás (Ausztriától; vö. függetlenség) és szolgálat(megalkuvás) között.

Ugye nemzetközileg versenyképes hadsereget Mo önmagában már nem tudott kiállítani - viszont a Császárságban túl nagy volt a súlya ahhoz, hogy mindent ellenére lehessen csinálni. Tehát az egyensúlyozás követelménye Ausztriában is megvolt. Ezt szerintem mindkét fél belátta 1703-1711 után.

 

A fejlődés szükségességét hozta volna  a XIX. sz., csak hát kellett volna a tehetség néhány kulcspozícióban II. József után is.

Az 1848 "eszkalálódása" háborúvá annak köszönhető, hogy mindkét fél mindent vagy semmit-re akart végül játszani, az egyensúly+lassú fejlődés helyett.

 

Kérdés, hogy gondolt ezekből valamire is Martinovics, azonkívül, hogy meg akart élni a szakmájából (szervezkedés, bomlasztás - tetszőleges oldalon)

Rev