Kedves Isr!

 

"A harmadik lelkes állatnak olyan arcza vala, mint egy embernek (Jel 4,7)." Mindannyian tudjuk, hogy mi van az emberben: hogy nincs benne semmi jó!
Krisztus testének alapítója is emberi mivoltában elutasította magától a jó jelzőt, mert még a győzelem hátra volt.
A lelkes állatok a győztes embereket ábrázolja. Egyetlen ember van: Jézus, akinek győzelméről biztosat tudunk. Mit jelent az Ő győzelme?

 

Valakitől egyszer azt hallottam, hogy ha egy ember beszélni akarna a hangyákkal, ahhoz hangyává kellene válnia. Különben a hangyák szétszaladnának a hatalmas ember előtt, és egy szavát sem értenék! Igy van ez az Isten emberré lételével is (az állatok között megjelent az ember arc). Hogy a világ megmenthető legyen, kellett egy szilárd földi pont, vagy alap (szikla). Alapnak az ingatag ember nem alkalmas, ezért Isten felöltötte az emberit, és maga jött el alapnak.

 

Hogy világos legyen az Ő kiléte ezért magát kizárólag az Istentől származtatta. Az ember lelkét az apjától kapja, ezt öltözteti fel az anya testtel. Ezért hivatkozott Istenre, mint atyjára. (Az apák szellemi folytatása a fiúkban van: Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom, Zsolt 127,3) Emberi származását tagadta azzal is, mikor az irástudók Dávid családfájába akarták illeszteni Krisztust:"És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia? Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt (Mk 12,37)."

Vagy Máriát sehol nem nevezte Anyjának, hanem csak asszonynak, kiemelve ezzel is, hogy ő fentről származik. A fenevad egyik törekvése, a többi megalázás mellett (istenek háromsága) a földi anya kiemelése és ezzel Jézus röghözkötése. Elterelve a figyelmet Istenről, az édesanyát (a lelki helyett a földit) magasztalja, akit Jézus sehol nem említ saját beszédében anyjaként, sőt: "És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt. Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. Ő pedig felele nékik, mondván:
Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám (Márk 3.31-35). Csak mások mondják Máriáról, hogy Jézus anyja: "Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád!"

Isten földi ittléte alatt két alapvető dolgot tett:

    1. Megüresítve magát emberi formát vett föl. Ez azt jelenti, hogy mindent előlről kezdett csecsemőként mint mi, de isten maradt az által, hogy a jó, és az igaz egysége megmaradt benne. Ezért gyorsabban tanult, és fejlődött értelmében mint más ember.( Pl: tizenkét éves korában a doktorok között.)

 

    2. Erre az emberi formára felöltötte az Istenit. Ez Úgy történt, hogy a kisértések fölött győzelemre jutott. Igyekezett levetni az emberit (nem a formát, hanem az emberi természetet), és felöltözni az Istenit. Amikor ez sikerült, az ember Jézus Istenné lett! Vagy másképp: Isten fiává lett. Még másképp: Felment az Atyához, vagy: Neki adatott minden hatalom mennyen, és földön. stb. Ezért Ő emberi isteni egy személyben! Ez Isten győzelme a bűn fölött. Ez a külső teljes átformálását is okozta mert feltámadása után nem ismerték fel. A kereszthalál az ő megdicsőülésének része (Istenként és nem emberként viselkedett a megaláztatások, és gyötrelmek között), és nem a megváltás egyedül. A megváltás műve az Ő egész élete teljességében.

 

Akik szeretnék felöltözni a Krisztust hasonló menetre számíthatnak. A fenevad testületében meg kell bírkózni mindazokkal a hamisságokkal, megaláztatásokkal,
nélkülözésekkel, sírásokkal, betegségekkel (betegség ismerője volt.), szakadásokkal, elhagyásokkal, sok munkával, írástudókkal, gúnyolódásokkal, írígységekkel, stb.
De a végén ott az ember arc. Amire Jézus ezt mondja: " Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni (Lk 15,24)."

 

Üdv: Amet