Én nem hinném, hogy a "személyiség" nehezen definiálható valami. Igaz, hogy a nyugati pszichológia definiálja, de ez nem jelenti azt, hogy a keleti filozófia ne ismerné. Csak máshogyan gondolkodik. Igen, egyértelmű, hogy mindenki a személyiségének megfelelően éli meg ugyanazt a hitrendszert. Ha csak az enneagramra gondolok, vagy akár az asztrológiai típusokra, mindegyik máshogy reagál akár hívő, akár nem egy vallási kérdésre.
Az első példa nagyon jól megvilágítja, hogy a másokhoz való hozzáállásunk nem elsősorban az illető hitétől vagy tudásától vagy kinézetétől függ, hanem attól, hogy személyiségjegyei alapján szimpatikus-e számunkra avagy sem.
A második példa nagyon érdekes. "Képtelen hinni, pedig szeretne". Ez szerintem nem személyiség kérdése, hanem a jobb agyfélteke működési zavara. Tudjuk, hogy az absztrakt dolgok, a hit elsősorban ettől függnek. Lehet a háttérben nagyon erős félelem is a vallásoktól, ami elnyom minden spirituális próbálkozást. Az együttérzés képessége és a hit nem igazán összeillő dolgok (vannak, akik azt gondolják, hogy igen), mindkettő fejlesztendő, de külön terület a személyiségen belül.
A volt-keresztény krisnás házaspár megint csak roppant érdekes. Itt a motiváció a "fanatizmus", ahogy érzékelem, tehát egy olyan képesség, ami kiszorítja a racionális gondolkodást a hit javára. Szerintem ez is egyfajta egyensúlyzavar.