Engem lehet szidni, de szerintem az operaház szidní  (bocs, kérek 3 méter fórt).

 

Egyszóval, én általában nem szoktam a két i-t ejteni, de ez, azt hiszem, tanult ejtés, ösztönösen nem tennék így. Ezt azonban már nemigen lehet ellenőrizni.

 

Ami a szótagképző msh-t jelenti, valószínűleg én is ejtem, de ettől még nem lesz az élet könnyebb. A Krk-et magas hangrendben ragozom (ha muszáj). Viszont, a szonóris l-t illetően (hehe, én találtam egyet), a vlk-t mély hangrendben ragoznám, bizonyára a Wolf, волк hatására, azaz itt a betoldás valszeg mély hang. Gondolom azonban, hogy nem a, mert az súlyos félreértésekre adhat okot: a pozor vlk, és a pozor vlak alaposan eltérő jelentésűek.

 

Ami a sva-t illeti, Bulgáriában figyeltem meg, hogy ott mély hangrendű hang is kerülhet a helyére, ezt mutatja rögtön a bolgár, bulgar szó (българ), és  pl. Велико Търново-t épp a bolgárok szokták Tarnovonak írni. Ez minden bizonnyal amiatt van, hogy a ъ a mély redukált hang.

 

Azt hiszem, a német (porosz) szóvégi -ow ó-nak vagy -ou-nak ejtése koránt sem közismert, bezavarhat az orosz és a lengyel is, ahol ez gyakori (a lengyelben ráadásul még az íráskép is azonos). Ugyancsak nem közismert és problémamentes Edinburgh ejtése és toldalékolása, azt pől. magam sem tudom, hogy az ott ejtendő -oró mennyire általános. A rádióban rengetegszer eltévesztik az idegen szavak ejtését. A legjobban az a sportriporter tetszett, aki a Sahtyort állandóan szahtyor-nak ejtette (nem tűnt fel neki a ty, amiből rájöhetett volna, hogy ez magyar fonetikus írás).

 

Apropo:

 

mi a véleményetek a Sanyo-ról.

 

Ádám