Elfutnék én a nyári Télből,
Elkopott vers a szenvedélyről,
Talán pár szó felrázza leked,
Hová tüntetted a szerelmet?
Üveges szemmel bámulod,
hogy elmúlik a tegnapod.
Álmod csapong,és rád telepszik,
Bensődben jó és rossz verekszik.
A magány rágja árva szíved,
Nincs már olyan ki élne véled!
Magadba roskadsz, pereg a könnyed,
Soha semmi se lesz már könnyebb!
Ne bízzál, és ne remélj többé,
Életed itt és most vált köddé!