Kedves emp !

 

"Tőled szerettem volna hallani, hogy szerinted mi az idődilatáció

ugyan-ugyan. te nem szerettél volna semmit hallani tőlem (igazodva stílusodhoz, maximum olvasni "szerethettél volna"), pusztán gúnyolódtál."

 

Tényleg tőled szerettem volna hallani. Mihelyt megpróbálod magadnak megfogalmazni, mindjárt rájössz, mekkora butaság.

 

"arra válaszolj azért lécci, hogy miért pont nálam kötöttél bele ebbe a kifejezésbe, mikor ezt leírták már nemegyszer az ominózus topikokban! "

 

El kell ismernem, hogy ebben igazad van. Valóban nem rajtad kellene elverni a port ezért, hanem azon, aki ezt a hülyeséget kitatalálta.

 

"örültél, hogy van itt valaki, aki előre jelzi, hogy nem (ki)oktatni, hanem tanulni szeretne? gondoltad, míg ezt levadásszuk, remekül elszórakozunk."

 

Erről  szó sincs! Éppen azt próbáltam neked megfogalmazni (lehet, hogy egy kissé ironikus formában), hogy csak érthető, és értelmes fogalmakban szabad gondolkodni, ha valóban meg akarsz érteni valamit.

 

Ha igaz, amit írsz, és tényleg tanulni szeretnél, akkor fogadj el tőlem egy tanácsot. Előtted most két út áll: 

 

1. Belépsz egy álomvilágba (a specrel világába), megtanulod a szakkifejezéseit, és bebeszéled magadnak, hogy valóban érted is ezeket.

 

2. Elkezdesz gondolkodni a saját fejeddel, és felfedezed a valódi világot.

 

Az első út sokkal kényelmesebb és biztonságosabb is. A specrel egy elfogadott elmélet. Együtt bégetni a nyájjal mindig biztonságosabb. Itt több elismerésre számíthatsz, és agyilag sem kell megerőltetni magad.

 

A második út sokkal rögösebb. Ehhez valóban meg kell érteni a specrelt, az összes problémájával együtt. Sok küszködés és kevés elismerés vár rád.

 

Én mégis a második utat ajánlom. Hogy miért? A specrel mesevilága hamarosan összeomlik. Azok, akik elkötelezték magukat a specrel mellett, olyanok lesznek, mint a partravetett hal. Akkor azoké lesz a terep, akik képesek meglátni a specrelen túli világot is.

 

Az első út mit adhat neked? A nyájszellem biztonságát. A második út a valódi felfedezés örömét. Ez az öröm ahhoz halonlítható, mint amikor egy fiatalembernek sikerül kiszabadulni a vallásos nevelés bilincséből, és végre meglátja a valódi világ szépségeit és örömeit.

 

Rajtad áll a döntés.

 

(sajnálom, ha felhúztalak)