Kolléga Úr!

Úgy látom, rutinos öreg rókával állok szemben. De mintha kicsit belefáradt volna. Tán megalkuvó is lett?

Mögöttem is vannak tapasztalatok, kaptam már egy-két pofont, azonban a radikalizmusom (konok önfejűségem?) megmaradt.

Az embert csak kényszerrel lehet eltéríteni megszokott vesszőparipájától (már csak ilyen korlátolt).

Naív módon mindig elhiszem, hogy a következő díszpinty (miniszterelnök) nem a pillanatnyi érdekek által vezérelve cselekszik, hanem kicsit tovább lát az orránál. Tudom, tudom, itt jön a szöveg, hogy meg van kötve a keze, a párt, a multik, a nagyhatalmak által. Én látok mozgásteret és mindig csodálkozom, hogy más miért nem látja mit kell tenni.

Nem is törődnék ezzel a sok impotens politikussal és a rendszerükkel, ha nem az én bőrömre menne a játék.

Ugyanis: az már nyilvánvaló, hogy nem tudok vagyont gyűjteni, amivel függetleníteni tudnám magam a mindenkori percemberkék kártékony munkájától.

A rendszer pedig össze fog omolni, méghozzá belátható időn belül. A túlméretezett állami szektor, a munkanélküliség kezelése, a hatékonyság nem kellő ütemű növekedése, plusz a feketegazdaság mértéke együttesen fogja eredményezni a csődöt.