Nálam is kiskoromban mutatkozott meg a "betegség" :). Szerencsére nem gyógyultam meg. :) Kiskoromban mindig lejártunk Marcaliba a nagyszüleimhez, és mindig lestem a vonatokat a Balaton partján. Aztán jött a HÉV, kisvasútakon is utazgattunk néha-néha. Aztán egy kicsikét lecsengett a dolog (7-10 éves kor között), de egy börzsönyi kirándulás felébresztette a szunnyadó lángot. Volt egy kisház az erdő közepén (Vasedény kulcsosház, ismeri valaki?), ahova viszonylag gyakran jártunk.. Rendszeresen a kisvasút (Nagyb.) állomásról indultunk (akkor már le volt állítva), és akkor kezdtek el igazán érdekelni a vágányok újra. Alaposan kifaggattam apámat, a helyzetről. Szegény... :)

Este nézegettem a petróleumlámpa a térképet, és észreveszem "régi vasút". Nofene! Meg itt is! És itt is! És vanvoltlesz vasút Kemencénél, Szobnál! Ez mérföldkő volt a történetben. Azóta is ugyanígy érdekel a dolog. Azóta jártam az MVP-ben, sokat vonatoztam, és kifaggattam ,az ex-Északis nagybátyámat. Most 16 vagyok, és úgy néz ki, hogy nem hagy alább a dolog.