Elolvastam annak az rtf-nek az elejét. Hát, silány esztétikai érzékkel az ember könnyen jut hasonló következtetésekre. Meg sem próbálok érvelni, mert ebben a szituációban, ilyen hozzáállás mellett általában lehetetlen a párbeszéd. Azonos szavakat használunk különböző fogalmakra. Sokszor mégcsak nem is eltérő a fogalom, csupán más mennyiséget jelöl valamiből.

Talán a távolságtartásra mégis mondok valamit. Egyáltalán nem az illendőség vagy az alkotó érzéketlensége miatt nincs kimondva egy-egy gondolat. A nyelvnek megvannak a korlátai. Sőt, csak azok vannak... Éppen erről szól a művészet: a direkt közlés nehézségeiről, több, ugyanakkor szükségszerűen nehezebben megfogható információ átadásáról. A befogadás kitágításáról.

A "távolságtartás" nem zárja ki az őszinteséget, sőt, nem is akadályozza. Őszinteségtől nem lesz magasabb szintű egy "kommunikáció", ráadásul a műalkotáson felesleges a hétköznapi kommunikáció jellemzőit számon kérni, úgy éppen csak a lényegét kerüljük el. Így aztán a kommunikáció fogalmát sem lehet azon a módon alkalmazni, ahogy próbáljátok.

Persze, aki képtelen annak a finom arányérzéknek, azoknak a körülményeknek észrevételére, amivel az alkotó rendelkezett, és amik közt egy alkotás létrejöhetett, aki bizonyosfajta, leegyszerűsített, síkbeli szépséget, igazságot kér számon, ráadául figyelni, tanulni sem hajlandó, az csak ideológiákat gyárt helyette. Előzmények nélküli, hirtelen, könnyen jövő forradalom nincs, mivel rengeteg ember van a világon, és kevesen ugyan, de más is gondolkodik. Ha így éreztek, csak nem tudtok eleget az adott területről.

Fel kellene fedeznetek az összefüggéseket a világban, akár a művészet és valóság közt, mi milyen erővonalak mentén működik, akkor rögtön nem lennétek ilyen marhaságokkal elfoglalva. Ja, és nem írnátok az első sorban olyat, hogy "erőszakos jelenetek találhatók benne", tehát "erkölcsös embereknek nem ajánlott". A gondolkodásnak ebből kiérezhető mintája, aztán a következő egy-két bekezdés eleve feleslegessé teszi a tovább olvasást.

Olvastok kortárs irodalmat? Hasonló korúaktól? Fiatalabbaktól? Idősebbektől? Hogy ők hogyan küzdenek meg a nehézségekkel, hogyan próbálnak meg mondani? Bizony, senki sem lepődik meg rajtuk, ha csúnya szavakat használnak, ezen már rég túl vagyunk, de nem is azért használják őket, mert nem jut eszükbe jobb kifejezés. Vagy az már bonyolult, megerőltető feladat egy kis tájékozottságot szerezni? Remélem, fog némi időt fecsérelni erre az egészre más is, aki jobban ért hozzá, mint én. A lényeg biztosan hasonló lesz.