1982 májusában vonultam be a Kecskemét és Városföld között lévő mit tudom én hányas számú rádiótechnikai századhoz. Ez egy kb. 100 fős kis laktanya volt El voltam keseredve, hogy nem a reptérre mentem, de később már nem bántam, mert sokkal több élménnyel szereltem le.
Már másnap tovább mentünk Debrecenbe a Légvédelmi Kiképző Központba (LKK).
Itt voltunk 3 hónapot ,ahol megtanították a PRV-11 magasságmérő rádiólokátor állomás működését. Kicsit kínai volt nekem, amikor elektroncsövekről, meg hullámokról volt szó, hiszen mezőgazdasági sulit végeztem. Azért csak I osztályú lettem.
Na meg alaki, és a konyha. 1000 fős laktanya ,és a zöldbab tisztítás…Az ellenségemnek sem kívánom! Hajnal 2-ig pucoltuk és daraboltuk.
Szóval nagyjából itt tanultuk meg a PRV alapjait. Nagyon jó kis brigád jött össze az ország minden részéről. Volt aki olyan messziről jött, hogy a szülei szombat délben indultak el, hogy vasárnap 10 re oda érjenek, olyan szar volt a közlekedés. Szóval rendes alkoholt szerető emberek voltak .Egyikükkel később már a SzU-ban találkoztam, volt mit bepótolni alkohol ügyében.
3 hónap után visszakerültünk Kecskemét mellé. Itt egy Puskás Zoltán nevezetű alezredes volt a parancsnok. Nagyon keménynek mutatta magát, csak amikor valami feljebbvalója jött alakult át kiskutyává. Rögtön mondta, hogy mi senkik vagyunk, nem tudunk semmit. Végül is az akkor igaz is volt.
A laktanyában volt 1 db, PRV-11, 1 db PRV-13, 1 db P-35, 1 db P-37, 1 db P-14, 1 db P-15, 1 db VP-01, és 1 db VP-02.
Szóval a PRV-s szakaszhoz kerültem, ahol egy hadnagy volt a szakasz pk., és egyben a technikusa is.
A PRV-11-t csak légtér figyelésre használtuk, míg a 13-as volt a vadász lokátor. A 11-esnek volt egy kis furcsasága, hogy amikor oldalszögre tekertük akkor először túlment rajta, majd vissza, és utána állt be. Magyarul amikor 50 fokról 100 fokra tekertem, először elment 120 ra majd vissza 75-80 ra és csak utána állt be 100-ra. Na ezért is nem lehetett használni vadászatra.
A PRV-13 –ból viszont ömlött a hidraulika olaj ,mindig olajos volt kívülről, ezért állandóan mosni kellett, meg festeni Volt rajta olyan festékréteg, hogy csodáltam, hogy forgott.
Az indikátor csövek a HÁP-on(Harcálláspont) voltak. A 13 asé a vadászirányító indikátora mellett .Igy rögtön tudtunk adatokat szolgáltatni mint, magasság szintkülönbség.
Nagyszerű vadászirányítók voltak itt pl. Kónya Franci bácsi, Bede százados, és nem utolsó sorban egy százados akinek Churchill. volt a beceneve.
Vele történt meg, hogy a barátja megdugta a feleségét és rajta kapta őket majd jött szoliba. Már elég sokat ivott, majd a laktanyában folytatta. Pechére repülés volt. Egy darabig oké is volt minden, majd egyszer már nem látta a csövet. Semmi baj majd mi mondjuk, hogy mi hol van merre kell menni, Te meg csak mondd. Egy darabig ment is, de a beszélőkéje is elromlott. Elvittük lefektettük, majd akinek legjobban hasonlított a hangja azt ültettük oda, mi meg mondtuk neki. Szerencsénkre nem volt egy bonyolult valami. Szerintem máig sem tudják ezt. 20 év után elmondhattam.
Franci bácsi meg eltévesztette a Dunát a Tiszával, így a mostani Ukrajnából kellett visszafordítani a gépet. Utána e tervtáblán is javítani kellett. Na meg a Jugókkal szinte állandó légtér sértés oda-vissza, de inkább oda. Bár ezek véletlenek voltak. Mint pl. amikor Franci bácsi bal forduló helyett jobb fordulót mondott a pilótának a Román, Magyar, Jugó háromszögben. Másnap meg több órán keresztül egy jugó gép állandóan a határ mellett kószált, mi meg a csövet lestük mikor jön át, és küldjük a riasztást. De nem jött át akkor.
1982-ben Kecskeméti ezred gépei áttelepültek Szolnokra és Mezőkövesdre (G20).Igy már két reptéren folyt a kiképzés.
Sajnos 1983-ban zuhant le Decsov alezredes és Bazsika százados is. Pont szoliban voltam, de mivel pont felett voltak nem láthattuk. Decsov minden repülés nap reggelén személyesen szállt fel időjárás ellenőrzésre, azt hiszem a 410 számú géppel. Nagyon megrázott mindenkitt, ráadásul fejesek próbáltak felelősöket keresni. Engemet is többször kihallgattak.
Egyik legnagyobb élmény az volt amikor egy orosz Míg-25-ös felszállt Lengyelországban, majd Szlovákián keresztül jött hozzánk
A parancsnok kiadta, ha mi derítjük fel leghamarabb 3 nap szabi!!! Na usgyi kicsit feljebb piszkáltuk a kimenő energiát, P-37 felső állásba az antennát és figyelés. Én is felderitő üzemmódba tettem magamat, csuklóm fáradt is rendesen, majd egyszer megpillantották. 400 km-re . Én még nem láttam ,mert nem jó felbontást választottam, és csak 17 km-ig mutatott a műszer, de gyorsan átkapcsoltam, és akkor már láttam.
Csodálatosan jött szép egyenesen. Pest felett lépett be elfordult jobbra, végigment a Dunántúlon, egész Sármellékig, majd Debrecenben leszállt. Ezalatt a rakétások „lőttek’ rá. Illetve a ruszkik emelték a Míg-29-t.
20 km magasan kb. 2500 km/h sebességgel. jött be ,majd fokozatosan süllyedve csökkent a sebessége. 340 fok körül jött végig, ekkor nem is volt gond, csak amikor elfordult, kellett tekerni nagyon. Meg is kaptuk a 3 napot.
Másik nagy élmény Sztrelba 83. Asztrahányban.
7 napig mentünk vonattal hegyen földön keresztül, nem mindig józanul, hiszen vizet nem ihattunk. Akkor elhatároztam, hogy ide még egyszer nem jövök önszántamból. Borzasztó volt nézni azt a szegénységet, primitívséget.
Szembesültem a hazugságokkal, amit addig mondtak a tökéletes Szovjetunióról.
Megérkezésünk után elfoglaltuk a tábort ami kb. 300 m- re volt a felszállópályától. Éjszakai repülésnél csodálatos volt ahogy kivilágították a pályát. Ott az oroszok Míg-23-t repülték, de sok más típusú gép is leszállt a hatalmas kifutópályára. Óriási élmény volt látni a különböző típusú gépeket. Még a lezuhant gépek roncsai is ott voltak.
Az oroszok adták a lokátort. A PRV-13 kabinforgatója olyan volt, hogy egy hatalmas fadarabot kellett bedugni, hogy működjön. Ráadásul mivel a közel-távol nem volt kiemelkedés nehezen lehetett beállítani. A jutai Kabinásokkal voltunk párban. Hú, de nagyon részegek voltunk! Láttunk Afganisztánból visszatérő ruszkikat, hát nem vigyorogtak…
A ’MISENYEKET” nagyjából sikerült le is lőni. Igaz volt olyan rakéta, ami elkanyarodott…
A napi munkák is jól teltek el, sokat ökörködtünk. Pl. este 10 után egymás helyébe ültünk be.
Én leginkább rajzoltam, érdekes volt fordítva írni. Na meg a lufik. Minden nap naponta kétszer két meteorológiai léggömböt engedtek fel Pestről, és Szentesről azt hiszem. Ezeket a PRV-nek kellett követni egészen addig, amíg le nem esik. 120-150 magasan kipukkadt majd több darabban potyogott le. Volt olyan, hogy két nagydarabban esett le elég távol egymástól.
Ennek alapján keresték, gondolom.
Rengeteg repülés volt a vadászoknak, déli pálya, razgon, útvonalrepülés. Na meg még a Ruszkik is itt voltak és azok is keményen keverték a szart. Volt olyan, hogy reggel 8-tól másnap hajnal 4-ig volt repülés kis szünetekkel.
A PRV-t lehetett táplálni aggregátorral és hálózati árammal. Volt egy átalakító, ami 380V-t alakított át 3 x 220 V 400 Herz-re. Egyszer ennek az oldalát levették és elfelejtették visszatenni. Én meg úgy kapcsoltam be, hogy a jobb kezemmel megfogtam az oldalát és a ballal kapcsoltam be. De így belenyúltam és baszott rajtam akkorát, hogy az csak, na. Tiszta birkózógép volt.
Volt egy Dzsigitünk, amit nagyon szerettünk, mert szélben is tudott forogni, na meg kurva nagy céljelek voltak rajta, mivel deciméteres volt. Igaz vadászirányításhoz kissé lassú volt.
Sajnos én már nem ismerem a 17-19 PRV-t, de jól lenne tudni, hogy miben más, mint a 13-as?
Na egyelőre ennyi, ha valakit érdekel, még szóljon.
