Mi baja volt a gyereknek?

Férj:

kemo alatt egy "szép" nap olyan hányingerem volt, hogy a csillapitokat sem birtam magamban tartani. Természetesen szombat délután volt, amikor eljutottam arra a pontra, hogy már csak injekcióban beadva segithet a csillapitó. Volt otthon, de tü meg egyéb nem. Kértem a férjemet, hogy hivja ki az ügyeletes orvost. Persze, de miért?Rosszul vagy? Hogy kell kihivni? Mennyi a száma? Hol a táskád? Abban van a kalkulátor a telefonszámokkal?

Hogy kell a kalkulátort kinyitni? Hogy kell telefonszámot keresni? Akkor most felhivom. Itt a telefon mond el mi a bajod, mert kérdezik az ügyelettQl.

Vagyis, odahozta a táskámat, kivettem a kalkulátort, megkerestem a telefonszámot, majd megmondtam mi a baj, mit szeretnék.

De a csengetést már meghallotta és az ajtót is ki tudta nyitni egyedül, sQt az orvosnak megmutatta, hogy hol döglödöm.És mindezt öntevékenyen egyedül. Majd az elQzQleg a táskámból elövett és kezébe adott pénzt egy kis hezitálás és fejvakarás után odaadta a dokinak. Milyen ügyes pasi, nem?

Ezek után kitettem egy tacepaót a konyhába jól látható helyre az ügyelet telefonszámát.

 

A nagyobbik gyerekünk 14 éves volt, amikor egy nap túlóra után dögfáradtan estem haza. Ránézek a gyerekemre, látom lázas. De nagyon. Kérdem apját, itthon vagy, nem veszed észre, hogy a gyerek lázas? De igen, látom. Miért nem vitted el az orvoshoz?Vagy miért nem hivtad ki? Nem tudom hogyan kell, volt a válasz, még soha nem csináltam ilyet.

 

A gyerekeim 10 és 12 évesek voltak, betegek, virusos influenza, szokásos februári dolog.Mindketten a kanapén ülve pokrócba bugyolálva TV-t néztek. Apjuk a kádban ázott. IdQpont este 1/2 8 elött 5 perccel. Hazaértem a túlórázás után. Otthon nincs kenyér, tej, semmi. Kérdem embert miért nem vásároltál ennivalót? Kenyeret? Hát, azért, mert  nem szóltak a gyerekek, hogy vásárolni kell! Ha mondták volna, lementem volna. Közért akkor nyitva 1/2 8-ig. Szerencsére a házunkkal szemben volt és mint látható nem haltunk éhen.  :-)))))

 

De nem Ö volt a hibás, hanem én, mert igyekeztem "levenni" a válláról az ilyen dolgokat, hogy kellQen tudjon a munkájára figyelni.Mintha én nem is lettem volna dolgozó ember. Ma már tudom, hogy másképp kellett volna.

A fiaim tudnak fQzni, mosogatni, vasalni és takaritani, vásárolni és minden egyebet.

Persze nem otthon, amikor még együtt lakott a család, de mikor külön költöztek akkor csak el kellett ezeket végezni. Rendetlenek mindketten, de ha akarják meg tudják csinálni. A többi már a feleségeken ill. barátnQkön múlik.Vagyis el tudják látni magukat és a családjukat is. Ebbe még a pelenkázás és a büfiztetés is beletartozik.

Remélem nem kapok a menyektQl szemrehányást.  :-)))))))))))