Ha 1934-hez érünk (ha jól tudom, a jó öreg Hammond orgona születési dátuma...), akkor pezsgőbontás, sörlocsolás, és mindenkinek el kell játszania egy grandiózus szólót a SAJÁT Hammondján...remélem addigra nekem is meglesz!

 Lehet, hogy font volt, habár nehezen tudom elképzelni, hogy egy B3- mas potom 240 kilót nyomna csak. De Laurens biztos tudja, habár nem hiszem, hogy fürdőszobamérlegre vonszolta a motyót....

 Egyébként egy hír, bár biztos körberöhögtök: Emerson (becenevén Emo) honlapján van egy rovat, Ask Emo néven, és ott lehet írni az öreg Mesternek. Ez először keresztülmegy a webmasteren, de állítólag Emo félévente egyszer nekiül, és korrektül válaszolgat a kérdésekre. Én nem szaroztam, írtam! Ha véletlenül válaszolna, azt természetesen közzéteszem itt is, meg persze kinyomtatom, bekeretezem, és fellógatom a falra a leendő L-100-asom fölé!!!

 Laurens, lehet, hogy mégis passzolnom kell a vasárnapi börzét, vérzik a szívem, de pont aznap van az egyéves évfordulónk a barátnőmmel. Szegény eleget tűr így is, (Hammond, progrock, meg a zenekarom, ami mindenek előtt van...) úgyhogy megérdemelné, hogy ezt a napot rá szánjam teljes egészében. Viszont a telcsiszámod megvan, és a közeljövőben tárcsázom a Hammondügyi Hivatalt (Kecskemét), sőt lehet, hogy Ernőt ráveszem egyszer, pattanjunk le megkopogtatni a B3-masodat. Persze ha megengedsz ekkorát, hogy a szent ereklyére tegyük a mancsunkat!

 Egyébként ha valaki kétségbevonná milyen kurva jó hangszer az L-100-as, meg a P-100-as, hallgassa meg a Yes 2. lemezét (Time And a Word). Itt még Tony Kaye nyomja a billentyűket, de úgy, hogy a hideg futkos az ember hátán. És hát Tony ezt a két modellt használta, csak Wakeman bácsi érkezésével, és a színpadok növekedésével köszöntött be a dicső C-3-mas korszak. (Amit Emo is használ az 1. ELP nagylemeztől kezdődően, sőt már a Nice utsó 2 albumán is (ha valaki nem ismerné a Country Pie c. darabot a Nice Five Bridges-éről, hallgassa meg, és kiájul!!!)