Ismét sikerült (a közelmúltat tekintve immár negyedszer) kiesnünk egy olyan ellenféllel szemben, amelyik - szigórúan a két meccs alapján!!! - csak annyira érdemelte meg a továbbjutást, mint mi.

 

Csakhát ezt a játékot nem érdemre, hanem gólra játsszák.

 

Ők két mákos gólt szereztek, mi egyet. Ennyire egyszerű.

 

Újra kiderült hogy milyen rövid a kispadunk.

Így nagyon nem megy. Főleg kényszerű cserékkel.

 

 

Egyebek:

 

- a szurkolás igen jól sikeredett

- emlékezetes túra volt, egy napra ismét miénk volt Prága   :-))

- szép stadionjuk van a cseheknek...

 

 

"Az amúgy is pofozógépek lettünk volna" típusú véleményekről csak annyit:

lehet hogy tényleg azok letttünk volna.

De az is lehet hogy nem.

 

Erről a haverjaim barcelonai túrája jutott szembe.

Annó 92'-ben úgy döntöttek hogy fogják magukat (na meg az öreg Skodát) és megnézik az olimpiát.

És így is lett.

 

Igaz, volt is baj a kocsival a pár ezer km alatt, nemegyszer benne is aludtak (esetleg a tengerparton...) ráadásul alig pár versenyre tudtak csak bejutni, de mégis...

 

Ők élőben tudtak Darnyi Tamásnak drukkolni a negyedik aranyért...

Ők élőben látták a kajakos lányokat, mikor lehagyták a német hajót...

 

Én mindent láttam a tv-ben. Sokkal többet mint ők.

De mégis...

 

 

A lényeg: holnap sorsolás...

 

Vasárnap meg jönnek a kékek. Az sem lesz egyszerű.