Kedves Kartácsak!

Tombol a szakértelem újfent... Azt most nem is érdemes túl mélyen boncolgatni, hogy eleve hibás maga a "kötelező tőkeminimum" koncepció, ha az megengedi a virtuális tőke jegyzését is.

• Röviden: ez úgy műxik, hogy forgalomképes dolgot lehet csak apportálni korlátolt felelősségű társaságba; ilyen például egy másik cég üzletrésze is, tehát egy cégből, könnyen kettőt lehet csinálni, ugyanarra a ténylegesen jegyzett tőkére alapozva anélkül, hogy valódi tőke - készpénz, dologi javak - kerülnének az újonnan létrehozott cég alapítói vagyonába. Ha már van két cégünk, az felhasználható egy harmadik cég alapítására, és így tovább... Ha elég szorgalmas a zember és rászán egy kis időt, akkor úgy 4-5 millió forintból egy hónap alatt össze tud magának ütni egy százmillió körüli jegyzett tőkéjű céget, holott valójában mindössze egymillió forint a tényleges tőke, a többi pénz az ügyviteli kőccségekre köll - ügyvéd, közjegyző, eljárási illeték. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi értelme van ennek a láncolt cégalapításnak? Voltaképp semmi, hacsak a pénzmosást nem tekintyük célnak, de szóbakerülhet némi hitelcsalás, esetleg tőzsdei trükközés is.

Abban igaza van az államtitkárnak, hogy ez valóban egy álságos hitelezővédelmi rencer, csakhogy nem elsősorban tőkeminimum miján. A jegyzett tőkének van egy érdekes tulajdonsága: mégpedig az, hogy számonkérhető... hacsak nem az elébb vázolt trükkre használják fel, mert az legális. Tehát a jegyzett tőkét elég szigorúan bizonylatolt módon lehet csak elkölteni.

• Jellemzően: anyagra, árura, munkabérre, megbízási díjakra, illetékekre, járulékokra, ilyesmikre; de a társaság tagjainak például nem fizethető a jegyzett tőke terhére személyi jövedelem, osztalék, nem nyújtható kölcsön, stb... Mármost ebből következően, elég szűk az a keresztmeccet, ha joxerűen akarjuk elkölteni a jegyzett tőkét, tulajdonképpen a személyi jellegű kifizetések azok, amelyek ellenérték nélkül fogyaszthattyák el a tőkét, az anyagoknak-, áruknak, eszközöknek, beruházásoknak valahol lenniük köll, legföljebb nem érnek egy ruppót sem - vagy megsemmisültek -, mert alapvetően a forgalmi érték a döntő, és ebből a szempontból mind1, hogy mekkora a beszerzési - előállítási - érték.

Persze jogos törekvés, hogy mongyuk atomreaktort ne egy néhány millió forint tőkéjű cég épíccsen, de manapság már a legártalmatlanabbnak láccó termékkel, szolgáltatással is hatalmas - az adott cég tőkeerejét messze meghaladó - károkat lehet okozni.

• Gondoljunk csak bele: egy szimpla mezei sittszállító konténerrel mekkora környezeti kár okozható?

Szóval azt látom, hogy megint egy koncentrációs törekvés mutatkozik a háttérben, ha egyes tevékenységi körökhöz, szakmákhoz különféle szempontoxerinti tőkemegfelelési mutatókat, felelősségbiztosítási határértékeket rendelnek. Mivel a mindenkori törvénykezésre bíznák ezen feltételek kidolgozását, ezért az ilyen-olyan érdekcsoportok könnyen monopolhelyzetbe kerülhetnek állami segédlettel, miközben maga az alaprencer a hibás, mert nem követeli meg a valódi tőkét, a valódi felelősséget!

Hát, kérem, ez úgy szar, ahogy van...