Leóval vitatkoznék, mert Ő beleillik egy bizonyos felállásaba, amiben meg is találja a helyét, de ez tegnap csonka volt.

Amúgy én (bár ez off) foglalkozom a sportpszichológiával, és pusztán ebből a szempontból fejtettem ki a véleményemet.

Amit Ti balszerencsének neveztek azt én úgy mondom bevonzottuk. Teljesen tipikus eset volt, utolsó utáni perc, peches szitu, de nem balszerencs hanem következmény.

Emlékeztek a Bayern-Manchester BL döntőre? Az angolok behoztak két csatárt, Hitzfeld meg roszul cserélt, aztán meg azok a gólok. Az sem volt véletlen, az angolok gólt akartak rúgni, ennek érdekében mindent megtettek, a németek meg nem bírták el a nyomást, ha Solksjaer nem rúgja be, akkor belőtte volna valamelyik müncheni magának, mert ez a pszichológia.

0-1-nél biztonságit cseréltünk, ezzel lemondtunk az utolsó lehetőségről, hogy a magunk javára döntsük el a mérkőzést, mert bár közel egyenlő volt a labdabirtoklási arány, a meccsben ebben a felállásban nem volt benne a gól.

A cserénél mindenki számára nyílvánvalóvá vált, hogy nem akarunk gólt szerezni, hanem a 11-rúgásokra játszunk, ugye ebben egyetértünk? Nos ezt érezték a pályán lévők is, és ha ezt átfogalmazzuk, mondjuk úgy hogy a sorsra bíztuk magunkat, akkor már egyből nem véletlen, hogy a második gól előtt mindenki a másikra várt, vagy a sorsra, mert a tiktika úgyis a lesz, ami lesz...

Ne csak a döntéseket nézzük, hanem azt is, hogy milyen üzenetet tartalmaznak, milyen hozzáállást sugalmaznak!

2-0-nál ,megint a barátnőm kérdezte, hogy ha rúgunk egy gólt, akkor ugye még továbbjutunk? Igen, de ki lőne itt gólt, akkor bele már kellett törődni.

Női kézilabdában sem ok nélküliek a már vicc kategóriájába tartozó blokkok. Nézzétek meg Mocsait(aki amúgy remek szakember) a kispadon éles szituban, elgurul a gyógyszere, és ez átragad a csapatra is.