Kedves látvány volt, mikor a kis Gyárfás kiszaladt eléje a kapu elé,  Gyurcsány atyaian lapogatva a hátát adta neki a jótanácsokat, miközben az épület felé haladtak, ő meg alázatos boldog vigyorral érezte megtisztelve magát ettől!

Két jóbarát állítólag, miért kellett hagynia, hogy így lealázza? Tényleg ilyen nagy úr a szolgalelkűség?