Köszönöm, kedves Kletta. Ráhibáztál, egyik rossz szokásom, hogy figyelek dolgokra, főleg ha érdemes. Mindazonáltal ez az érzékenység nyilvánvaló. Hidd el, nagyon szívesen részletezném tovább a dolgot (nem magammal kapcsolatban), de már így is eléggé offok vagyunk. :(

 

A karmantyú tényleg nagyon jó, sokkal jobb, mint az angol fordítás.

 

Gondolkoztam, lehet hogy "Nagy Játékos" helyett "Legfőbb Játékos" vagy még inkább "Legnagyobb Játékos" még jobb lenne, csak kicsit hosszú... Ahogy dr. Hársing Lajost ismerem, biztos valami szebb megfelelőt talált volna, lehet hogy valami ókori római kifejezést. Akkoriban még tudtak szinkront csinálni, a mai színvonallal ellentétben. (Ezért sem díjaznám az újraszoinkronizálást.)

 

"...ahová addig tilos volt belépniük..." - hm, igazad van a központi gondolattal kapcsolatban (én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy bármennyire fontosak a hagyományok, még fontosabb a döntő pillanatban megszegni őket). De szerintem ha _csak addig_ volt tilos bemenniük oda, akkor mindenki osztja a központi felfogást, ha viszont az árkádiai gyerekek tilosban jártak, akkor (gyerekekhez méltóan) csak ők az emocionálisabbak, kevésbé hagyománytisztelők, élesebb látásúak - hogy ezek közül melyik, az már felfogás kérdése. Sajnos nem emlékszem, hogy A Felnőttek (mindig így hívtam Árkádia vezetőit) megszidták-e Sagmirékat amikor bemutatták nekik Arkanát, viszont nekem úgy tűnt hogy még Arkana lába is inkább zavarta őket. Mellesleg nagyon hamar egyetértettek... Szóval szerintem nincs akkora különbség.

Persze elkezdhetnék egy értekezést a korabeli politikai viszonyokról, és hogy ezek hogyan lehettek kihatással a fordításbeli átfogalmazásra, esetleg vitatkozhatnánk a kifejezés nyelvtanáról is (jelentheti-e azt, hogy a Sagma betegsége után a tiltás nem szűnt meg, csak gyengült), sőt, elemezhetnénk (csak utána kellene járni) a szinkronrendező egyéniségét, jellemét, életútját, de akkor kiutálnának innen minket... :)

Most én is kicsit kerestem a kákán a csomót, sajnálom.

 

Nos, a kalózok: Ha a történeten belül nézzük, akkor világos, hogy Spartakusék ugyan nevetséges, de teljesen valódi figuráknak tartják őket. Inkább úgy mondanám, hogy a rajzfilm-szerűség a néző irányában fokozottabbnak tűnik a kalózok esetében. Szerintem fájdalmat is éreznek, de csak a maguk módján (vágták már fejen Zsebpiszkot és fájt is neki).

Rebecca és Bob ugyan tényleg mintha a saját jellemük karikatúrái lennének, de ők egyértelműen nem a kalózok "dimenziójában" mozognak. Ugyanígy Bikk és Bakk sem; ők szerintem csak rajzfilmszerűen viselkednek (pl. mint egy kisfiú, aki Tom-ot utánozza a Tom és Jerryből), de ez inkább sajátos kedélyállapot. Már csak azért sem lehetnek a kalózok szinjén, mert fizikailag és lelkileg is Spartakusékhoz állnak közel.

 

Én is nagyon szeretem az "Arkana szivé"-t, de a nagy kedvencem "Az elveszett idő rabjai" és a "Góg és Magóg" (nem tudom, jó-e a fordításom). Érdekes filozófiai és lélektani következtetéseket lehet levonni (szinte minden részből, de sztem főleg ezekből) még az én hiányos francia tudásommal is. A "Thot"-ban pedig nagyon tetszik a "díszlet", csak történet ott kissé gyerekes. Ja, és kicsit talán az egzotikuma és az időtlen hangulata miatt kedvelem még nagyon a "Mogokh-ok rendjé"-t. Persze a lány is nagyon aranyos benne.

 

Még valami: szívesen részt vennék a fordításban közvetlenebbül is, bár nekem sokszor kell szótár, és sok részt nem értek, de bizonyos kifejezéseknek, ilyeneknek utánenézhetnék...

 

Üdv:

 

Bernardo