Igaz. Valóban erősen kisarkítottam a dolgokat. Én is sok ellenpéldát ismerek. Vannak jó és kevésbé jó témavezetők, vannak akik feladatuknak érzik a hallgatóik felkészítést, vannak néhányan akik kevésbé.
Az állásinterjús „kommentárt” én is megkaptam két-háromszor. Még olyan helyen is, ahol fejlesztésre kerestek embert. Vannak olyan vezetők és HR-esek akiknél majdnemhogy hátrány a Ph.D. (szöszmötölő, ötletelő embereknek érzik őket, akik nem igazán illenek bele a „katonás” rendszerbe). Ezért inkább a külföldi tanulmányutakat, nemzetközi projekteket, külső munkákat kezdtem hangsúlyozni a CV-ben, nem a 6-8 publikációt, x előadást és hasonlókat, amiket ugye megszoktunk az egyetemi évek alatt a pályázatoknál. Azoktól ui. még ugyanolyan pályakezdőnek tartják az embert, mint a kettes diplomával frissen végzeteket. Végül aztán mégis a kapcsolati tőke felhasználásával találtam meg a megfelelőt :).
Lehet, hogy kicsit negatív kicsengése van a fentieknek, de most úgy látom megérte, vagy inkább fogja érni a Ph.D. Később már minden bizonnyal nem lesz időm rá. Jobb azt úgy csinálni, hogy nincs mellette család, munkahely.
A levelező és nappali (diploma) közti különbségnél a pénz is lehet motiváló erő, de én azt tapasztaltam, hogy inkább a gyengébb hallgatók választják a levelezőt. Ill. a jobbak inkább kiegészítőként vágnak bele egy nappalis dipi mellett. A Ph.D. estén már kicsit más a helyzet. Azt már nem csak a „papírért” csinálják. A követelmények adottak a doktori iskolák szabályzatában. A nappalisoké mindenhol szigorúbb. Ami persze nem biztos, hogy ettől jobb vagy nehezebb is (ld. lent).