Ammandina megelöztél, pont nyitni akartam egy ilyen topikot.  Kevés segítséget lehet ugyan így kapni, mert minden gyereknek más jön be, de kicsit hisztizni tényleg jó.

Nem merült fel konkrét probléma, amire most lehetne ötletelni, úgyhogy csak  bejelentkezem. Két lányom van, a nagyobb (Zsuzsi) 3 éves múlt, a kisebb (Zsófi) 5 hetes. Zsuzsi extrém hasfájós gyerek volt, reggeltöl estig nem lehetett letenni 3,5 hónapig, Sab Simplex (recept nélkül kapható, hatóanyag ugyanaz, mint Infacol) minimálisan segített, más semmi. Borzalmas volt, de éjjel legalább aludt, mert annyira elfáradt (nappal csak percekre aludt el, aztán jött a görcs és felriadt, egyszer összeszámoltam, egy átlagos napon kb 1,5-2 órát aludt összesen a pár hetes gyerek). Ö mohón evett, keveset büfizett, ez lehetett a gond.

Zsófi szintén hasfájós, általában hajnaltól egyig nem lehet letenni, délután alszik egy nagyot, este újrakezdi, éjszaka változó. Ö komótosan eszik, vele nem tudom mi a gond , 5 hét alatt még nem sikerült rájönnöm. Talán kicsit többet eszik a kelleténél (a gyarapodásából ítélve, de ez persze nem biztos), ezért most igyekszem szigorúan betartani a 3-4 órás etetési szüneteket, de igazából délután is fáj a hasa, amikor kihagy 5 órát is, szóval nem tudom számít-e valamit.

Soha nem hittem, hogy Zsuzsi megváltozik, annyira szörnyü volt, de négy hónapos korára teljesen kinötte, utána egy évig egyáltalán nem sírt, még viccelödtünk is, hogy kisírta magát az elsö hónapokban. Szóval most jobban türöm, mert tudom hogy tényleg elmúlik, nem marad a gyerek ilyen  kis elkeseredett szerencsétlen, érdemes volt megszülni, mert jó lesz neki késöbb, akármilyen hihetetlen is ez most.

Nem kívánom senkinek, de igazságtalannak tartom a sorstól, hogy a másodikom is ilyen sírós. Körülöttem most is csupa eszik-alszik baba van (a barátnömnek most a másodikja is ilyen nyugis kölök), így olyan hihetetlen hogy ez is normális, ami nálunk van. (Az elsönél a nagy rohamoknál még volt, hogy hívtam az ügyeletet :-)) Szóval tényleg nincs bennem káröröm, vagy ilyesmi, de "jó" olvasni, hogy másnak is születik ilyen gyereke, így nem tünik olyan abnormálisnak a helyzet, nem érzem magam olyan egyedül. Egyébként mindig arra gondolok,hogy persze baromi nehéz mert szenved a gyerek és tehetetlenül nézem, de ez elmúlik és szerencse, hogy van két teljesen egészséges gyerekem. Annyi szürnyü betegség van, amihez képest ez tényleg csak apró kín.

Kiváncsi vagyok, másoknál miben nyilvánul meg a hasfájás, és mi segít(ett). (Jó pap holtig tanul, még van két hónapom kísérletezni.)