2003.12.23. kedd
Múlt pénteken, a Hallgatói Információs Központban ülve megpillantottam egy gyönyörű fekete lányt, akit félénkségem miatt nem szólítottam meg. Néhány pillanat múlva, miután leült és ő is pötyötgette egy kicsit a billentyűzetet, és én már eléggé untam magamat, csudás véletlenségből és  szokatlanul, valami isteni céltalanságtól vezéreltetve, szerencsémre húzva az időt: karácsonyi üdvözlő e-mail-eket küldözgettem, megszólított. Kifejtette, hogy 20.000 Forintot kereshetek azzal, ha elmegyek Bécsbe az útleveléért, ami vízum ügyben van ott, ugyanis Budapesten nincs namíbiai nagykövetség. Egyébként csak mikor láttam az útlevelet, derült ki, hogy nigériai. Anyunak nem mondtam el, idegeskedne talán, hátha valami illegális ügy. Két haverom díjazta az ötletet, aminek örültem, de talán nem is tántoríthattak volna vissza. Megycsináltam. Bécsben, az állomáson lévő információs pultnál egy füzetben le voltak írva, hogyan lehet megközelíteni a fontosabb hivatalokat, így könnyen odataláltam. Miután kijöttem az épületből, gondoltam sétálok egyet a városban. Mégis inkább fölpattantam az éppen megállójában álló villamosra, két megállót utazva leszálltam, mivel - gondoltam - már beértem a központba. Így indultam el találomra egy irányba, amerre húzott a város, oda ahova kell, aminek nem is lehet alternatívája - ahogy én ezt elképzeltem. Ha. Széles út, látszott, hogy jó irányba haladok. Bandukoljunk egy kicsit a szép járdán. Vörös alapon fehér: MQ, ilyen plakátból egynéhány az út oldalán elnyúló kolosszális épületen. Közelebb érve tudatosult, hogy a legjobb helyen vagyok. Museums Guartier: múzeumi városnegyed. A Leopold Múzeum még hétfő lévén is nyitva volt. Henry de Toulouse-Lautrec kiállítás - tetszett. Megkaptam szépen a pénzt. Ja, az utazást is fizette (9.000 Ft), és a vonatjegy jó volt a tömegközlekedésre is.

Na, ilyen történeteket várok tőletek. Az enyém valóban megtörtént, a naplómból van. Igaz történeteket várok.