Szerintem abszolút nem érted, hogy mire gondoltam.
Elhiszem, hogy komolyan goldotad, amit írtál, csak pont ebből látom, hogy teljesen elment melletted, amit én üzentem.
Egyszerűen arról van szó, hogy én már túl vagyok azon, hogy keressem a paradicsomot, és hajlandó vagyok kompromisszumokat kötni. Ha valami nem jó, vagy nem úgy alakul, ahogy én szeretném, akkor megkeresem azt az érvet, amivel meggyőzöm magam arról, hogy ez nekem valamiért csak jó lesz.
Ami az elesetteket illeti: a rászorulókon segítek tőlem telhetően. Nem egy ember van, aki nekem sírja el a panaszait. Amit viszont nem bírok elviselni, az az önsajnálat. Ha erre értetted azt, hogy kérges vagyok, ám legyen.
Nem széplelkű szenvelgésre van szükség sehol, hanem megoldásra.
Tudom, honnan jövök, és hogy hol van a célom. Talán soha nem érem el a tetjét a hegynek, amire fel akarok mászni, de ott vagyok az ösvényen, és rakosgatom egymás után a lábaimat.
Egy helyzetből fakadó iróniát pedig végképp nem kell ekkora erkölcsi kérdésnek tekinteni. Mondhatnám: vicc volt.