Bernardo, nagyon szépen köszönöm a szavakat, beraktam a vázlatba. Bár remélem, hogy leveesnek köszönhetően a vázlat hamarosan fölösleges lesz. És scurtynek is köszönöm, hogy próbál mirrort találni.

Még egyet elfelejtettem kérdezni: arra van-e külön szó, amikor a kalózok fölszívják az áldozataik hajóját? Előre is kösz!

Ha jól emléxem, a szótár szerint az orichalque jelentése 'ókori (legendás) rézötvözet'. Az árkádiai példány meg asszem, pont kék. 8-) A "szuperföldalatti cica" úgy hangzik, mintha Arkana metró lenne... Viszont a KÜBLI nagyon jó név. (Bár, hogy a kákán is csomót keressek, az FPI mintha egy szövetség lenne, nem egy ember. Meg a bevezető szöveg: asszem, az árkádiai gyerekeknek nemcsak addig volt tilos belépniük a múzeumba, hanem még akkor is, ami azért nem mindegy. Na mindegy.) És ha jól tudom, szegény dr. Hársing Lajos kétezerben meghalt.

 

Fogalmam sincs, miről szól az a link, még elolvasni is csak a Google tárolt változatát tudtam.

 

Frissült a http://shagmir.free.fr 5 új MP3-részlettel, és majdnem kész a francia hangok táblázata. Abban van, hogy Jean Negroni volt többek közt Shagmir, a narrátor, meg a 14. részben le Grand Partenaire, aki szerintem az őszhajú főnök. Akkor magyarul a Nagy Játékos? Pedig hát ő személy szerint nem harcol az arénában, majd hülye lesz...

Meg Marc Moro volt le laniste de Barkar. És asszem, a szövegben Spartakus úgy mondja, hogy "Ha elengeded (Bobot), kész vagyok kiállni a Lanisztád ellen." Lényeg az, hogy egyáltalán nem sértés, amit mondtál! És szerintem is jól hangzik a név. Ha augusztus végén tudok csinálni egy hasonló vázlatot a 14. részről, legalább erre nem kell külön fordítást keresnem. 8-) Csak még a helyesírásában nem vagyok biztos.

 

Az ostorost, ha ugyanarra gondolunk, Arkshagnak hívják.

 

Na mostantól fogok a kalózokról ideologizálni, szóval ezt mindenki ugorja át. Az teljesen igaz, hogy én mindent túlmagyarázok, igyekszem is visszafogni magam, de amit most mondtál -- "nekem ez volt az egyetlen rajzfilm, ahol nem a negatív hősök voltak a rokonszenvesebbek" -- az nagyon megfogott. Ugyanis nekem épp ez az egyik kifogásom a kalózok ábrázolása ellen: hogy elvágja, vagy legalábbis csökkenti, a lehetőségét is a beleérzésnek; hogy úgy állítja be, mintha a kalózok biológiailag-fizikailag különböznének a többiektől (sokkal inkább, mint pl. a lebegő árkádiaiak a lábas szereplőktől). Pl. Maxigáz robogóval nekimegy egy kristályfalnak, magasról leesik, és semmi baja nem történik, a hangján sem érződik testi fájdalom (ha jól emléxem). Az más, ha egy egész film így megy (pl. Tom és Jerry), de az EV általában egyáltalán nem így megy, csak épp a kalózok esetében. Én úgy vagyok vele, hogy persze, nem olyan fontos, senki nem ennek az egy rajzfilmnek az alapján fog ilyesmiről ítélni, de azért nekem nem tetszik.

Az igaz, hogy Bic és Bac inkább aranyos, bár szerintem az ő esetükben is van valami könnyedebb hangvétel. (Meg mintha a helyzetük sem lenne tisztázott. Egyszer Shagshag kényszerleszállást hajt végre, és Spartakus elmegy segítséget keresni; talál valakit, az megkérdezi hogy hányan vannak, Spartakus meg azt feleli, hogy négyen.)

És ami a szerencsétlenséget illeti: szerintem ezt sem volt jó ötlet a negatív szereplőkre osztani, ha már. Mert egy barát és/vagy szövetséges lehet szerencsétlen, legfeljebb keveset tud segíteni -- de ha az ellenség szerencsétlen, és ezért keveset tud ártani, akkor az mennyire veszélyes ellenség? (Pl. az egyik részben a kalózok éheznek, Popócici nem emléxik, mikor evett utoljára...) És ha nekem, mint nézőnek, állandóan úgy állítják be, hogy a kalózok milyen nevetségesen buták és ügyetlenek, mennyivel kevésbé hatalmasak, mint ahogy ezt magukról hiszik, akkor mennyire tudok azonosulni a kalózoktól félő főszereplőkkel? A 14. részben is tudom, hogy a végén minden jóra fordul, de azért annak az őszhajúnak a dumája rendesen meg tud borzongatni (és ő sem túl rokonszenves).

Meg úgy általában, hogy "nevetségesnek igyekeztek feltűntetni" őket... asszem, nem nagyon örülök annak, hogy itt tulajdonképpen kinevetésről van szó, folyamatosan, a sorozat jelentős részében. És a kalózokat nem lehet élesen elválasztani a többi résztől... egyszer az amúgy együttérző Spartakusék egy emberként, hosszan nevetnek azon, hogyan ejtettek ki három kalózt a magasan repülő Shagshagból... (Magasan repül a Shagshag, szépen szól...) Na mindegy, nem hiszem, hogy igazam lenne, csak abnormálisan finnyás vagyok az ilyesmire. Meg úgy általában azért szeretem annyira a pozitív szereplőket és az egész sorozatot is, mert olyan nagy bennük az együttérzés, tisztelet, odafigyelés, komoly hozzáállás... szóval ehhez képest tetszenek kevésbé a kalózos részletek.

 

Bocs, hogy ennyit írtam,

Kletta