GÁZLÓ Nna, végre én is komputerközelben. Az egész hétvégén sebeimet nyalogattam, jól tönkrevágtam a hátamat azzal, hogy a nyerget néhány centivel hátrébb toltam.

Szóval, az én eddigi bicajos pályafutásom óta ez volt számomra a legnagyobb élmény. Nem csak a táj miatt, ami fantasztikus, és nem csak a táv legyözése miatt, de elsösorban a csapat miatt. Azt gondolom, a Papakülönítmény most vált igazán csapattá. (legalábbis nekem).

A csapatunkban van minden: igazi vezetönk, Isyu papa, aki minden utat ( és kocsmát-éttermet) úgy ismer, hogy számunkra kizárt az eltévedés. Van énekes pacsirtánk, Csiga papa, aki mellesleg müszaki zseni is, pitty-putty csinált egy eltört váltójú gépböl egy elakadt sporttársunknak egysebességest. (meg magának fekvöbicajt). Solymi papa, aki fél fenékkel üli meg a bicajt, és erröl nem lehet lebeszélni, most fuvarosként szerepelt, még a kocsiját is hajlandó a csapatért tönkre tenni (kilukadt a kipuffogó). És az új fiatalok a világ különbözö pontjairól (Mike 99 Mohácsról, maci 124 Sopronból), hogy bennünket erösítsenek. Ja és jómagam, aki igyekszem szakácsként a csapatért tenni. (azt nem igérhetem hogy minden túrán valamelyikötök neve lesz a tészta, ez ügyben Csiga papa elönyben van). Vannak még lógósok meg sokat dolgozók is, talán egyszer mindenki együtt tekerhet.

János