Gázló
Nagyjából kipihenve magam, már van erőm leülni a gép elé és egy rövid beszámolót írni a Gázló-ról:
Reggel 4-kor csörgött az óra, ami egy végigdolgozott hét utániszobaton elág gyilkos, de hát igyekeztem 7 óra környékére odaérni a rajthoz, hisz a papák fél 8 körüli rajtot terveztek és terveim szerint velük kivántam tartani.
Rövid itthoni készülődés és tápanyagvételezés után 5-óra környékén tudtam elindulni, és hála a reggeli gyér forgalomnak 7:00-kor már a rajt helyéül szolgáló terecskén is voltam.
Öltözködés, krémezés, kerékpár kihámozása az autóból után megérkezett maci124 kollega aki szinten a papákhoz igérkezett be társnak. Mi ketten mindjárt be is neveztünk biztos ami biztos, de olyan kikötéssel, hogy nekivágunk a 130-nak de az opciót megtartjuk magunknak az alágazási pontban eldönteni, hogy merre tovább.
Alig hogy megvoltunk a nevezéssel begördültek a papák (Lászlójános, Csigapapa, Solymipapa és Istyúpapa). Bejelentkeztem náluk illetve a két még nem ismert papának bemutatkoztam, aztan ők is gyorsan megejtették a nevezést és egészen időben 8:37-kor elrajtoltunk 6-an (a 4 papa, maci124 és jómagam)
Az első két ellenörzőpontig simán eljutottunk egyedül a a kilométerórámmal gyült meg kétszer is a bajom, előszőr el volt mozdulva a mágnes induláskor ami miatt nem mért majd a másodi EP-n sikeressen leállítottam a mérést amit csak Herend magasságában vettem észre igy a többiek órájával egyeztetve kb. 10 km maradt ki a mérésből számomra.
A 3. EP (Fodortanya) előtti füves hullamvasutas rész azért még elég rendesen sáros volt, küzdöttünk is néhány részen rendesen. Volt is pár kisebb nem tervezett leszálás. Olyan rövid rész is volt ahol a sár miatt csak tolni lehetett a bicikliket.
A 4. ellenörzőpont után egy kellemes lefelénél megáltunk annál a pihenőnél ahonnan látni lehetett a Kőris hegy csúcsát ahova még fel kelett másznunk. Hát elég messzinek és magasnak tünt.
Leérve az aljba egy itatópontot és az elágazást a 90/130-as távnak találtuk. El kelett döntenünk macival. hogy merre tovább de három másodperc alatt mind a ketten eldöntöttük, hogy lesz ami lesz de a papákkal beválaljuk a 130-as távot.
És akkor jött a mászás a hegycsúcsra... Lásylójános a Bringabandás Olivér által 154-es pulzusra leszabályozva is jobban haladt felfelé mint én és méterről méterre távolodott, de én se akartam a magamnak megállapított 151-es pulzuslimitet átlépni igy nem is probáltam lépést tartani vele.
A csúcsra felérve összevártuk a papákat ami időt kihasználva ettünk ittunk sőt még egy kis gép sártalanításra és lánckenésre is maradt időnk. Miután együtt volt a csapat és mindenki kipihente magát elindultunk lefelé...
A 6 EP-ig tartó kb 20 km etap szinte végig lefelé vezetett aszfalton vagy viszonylag jóminőségű murvás úton így egy-két szóból leértünk Vinyére az ellenőrző pontként is funkciónáló étterembe. Itt nem volt kérdés hoyg papás stílusban elfogyasztunk egy-egy korsó sört (régen esett ilyen jól :-) és nyugodtan megebédelünk. Az ebéd elfogyasztása után kissé merev combokkal vágtam neki a a túra névadó szakaszának.
A legnagyobb, vasúti híd alatti gázlót a magas vízállás miatt kihagytuk, a többin kisebb-nagyobb kurjangatások közepette áthajtottunk. A jellemző vízmélység 10 cm körül volt egyedül az utolsóelötti volt kb 30 cm mély. Kisebb le fel mászások után egy nagyon jóleső aszfaltos lefelén beszáguldottunk Bakonybél-be a következő EP-hez.
Itt elfogyasztotunk egy a papák kedvenc italaként számontartott almafröcsöt (kimondottan finom). Itt is kicsivel többet pihentünk az átlagosnál de az utolsó nem egyszerünek elbeszélt mászás elött ez ránk/rám is fért.
És valóban igaz volt az ilyesztegetés. Hiába volt kisebb a leküzdendő szint itt mint a kőrishegyen, de a mélyebb talaj, az árnyék hiányában sokszor bántóan erős napsütés valamint a plusz 50 km az izmokban ezt az emelkedőt is az erősen szenvedős kategoriába sorolta.... Itt is mint az eddigi emelkedőkön Lászlójános ért fel előszőr majd kicsit lemaradva a nyomában tudtam csak én odaérni. A tetőn annak tudatában, hogy innen már csak lefelé van illetve a hátralévő táv is csak kb 20 km a brigád összevárása után jókedvüen indultunk lefelé.
A Márkó elötti 71 km/h-s szakaszon háromszori probálkozással is csak 67-et sikerült kitekernem... Viszont hamar leértünk az utolsó 8. EP-hez a Márkó-i malomhoz.
Az utolsó már reggelről ismerős szakaszon annak a tudatában hogy közel a befutó felszabadultan és igen jó tempóban tekertünk befele Veszprémbe. Csigapapa kicsit le is szakadt ezen a szakaszon amit már csak a város szélére érve vettünk észre.
Miután utoljára összevártuk a 6 fős csapatunkat az előre kitűzött 7 óra környéki időben befutottunk a célba.
Nagyon köszönöm a papáknak, hogy velük tarthattam ezen a gyönyörű turán, nagyon jó társak voltak.
A túra adatai számokban:
nettó idő: 8:20
bruttó idő: 11:20
táv: 138 km
átlag: 16.6 km/h
pulzus álag: 130 max 157
kb 5000 kcal és 1800-1900 m szint
jövőre is biztosan megyek.
