NAGY ZOLTÁN: A GONDOLAT

Az ég alatt, a hold alatt,
Repül a szárnyas gondolat.


Utána fojtó fellegek,
Tűzvészek füstje fellebeg.


De füst alatt és köd alatt,
Surran a hajszolt gondolat


Vak éjben messze valahol,
Hajó nyög, vonat zakatol


Fedélközön és pad alatt,
Menekül már a gondolat.


Uj barbároknak kora jő
És nem marad kövön a kő.


De üszkös, kormos rom alatt,
Elrejtőzik a gondolat.


Titkon a csillag ráragyog,
Szállnak fekete századok


És az elomló rom alatt,
Kivirágzik a gondolat.


Utódom, késő idegen,
Reszkető szívvel izenem:


A tűz alatt, a víz alatt,
Vigyázz! Villan a gondolat.


Késő utódom, víg rokon,
Állj meg az omló romokon:


Halott vagyok a föld alatt,
De él s lobog a gondolat!