Norcrys, a szellemi (gondolati) és a pszichés tartományban tekinted a kérdést. Ez mentálhigiénés perspektíva, nem pedig vallásos perspektíva. A vallásosság a transzcendenssel való kapcsolatról szól, ami nem valamiféle képesség elsajátításának a függvénye.

Természetesen a tudatállapot-változások szemszögéből is tekinthetjük a kérdést, nemcsak teológiai szempontból. De a vallásos lelkület nem irányulhat a saját tudatállapot megváltoztatására. Az akkor nem vallásos lelkület. A vallásosság mindig transzcendens irányultságú.

Példa: ha a zen meditációban célként tűzöd ki magad elé egy tudatállapot elérését, akkor nem fog működni.

           vagy: ha kereszteny vagy, és saját ismerereteidre alapozod a döntéseidet, akkor nem szabadultál meg az eredeti bűntől: elhiszed, hogy te vagy jó és rossz tudója, hogy olyan vagy, mint Isten. A Biblia első könyvének harmadik fejezete, vagyis rögtön a teremtés történetét követően, erről szól.

           egy primitív animista szellemiségben sem leülünk és megbeszéljük, hogy milyen rendszerbe építsük a spirituális magatartásunkat. Hanem körülnézünk, és tudomásul vesszük, hogy milyen a világ, és ahhoz tartjuk magunkat.

A vallásosság mindig olyasvalamire irányul, ami túl van az érzéki valóságon. Nem arról szólnak, hogy milyen technikákkal lehet elérni valamilyen tudatállapotot. A vallásosság lényege a vallásos tapasztalatban van, nem pedig a módszerekben vagy a gondolati keretekben.

Mondom: tekintheted a tudatállapotok felől, pszichológiai perspektívában, de akkor nem lesznek jók az elképzeléseid arról, hogy milyen lesz vagy milyen lehet a jövő korhű vallásossága. Mert a jövőt a hívők spirituális élete alakítja, ami egy spirituális valóság, megvan a maga természete, ahogy a gondolatok, a fogalmak, vagy a testek világának. Ezen természete szerint fog alakulni a vallásosság. És nem fog azokhoz a gondolati konstrukciókhoz igazodni, amiket mentálhigiénés perspektívából vetítünk elő.