Ha már vannak későbbiek, és egynek érzem magam a másikkal, meg szeretem őt, belemegyek én bármibe. Akkor már be tudnám falni szőröstül-bőröstül. Miért kell ajtóstul rontani a házba?

Lehet, hogy én nem működöm normálisan, de ahol lelkileg még van távolság, ott testileg sem vagyok képes a gátlásokat nullára csökkenteni.