Rendben, a buddhizmus rendkívűl flexibilis. Sőt, több irányzata van. És azt mondom, akinek ez kell, annak elég is. Nem értem, a buddhizmus van az emberben? De nagyon szép, hogy a "felszínre áramlik, mint a felhők", csak nem a felhő szokott felfelé áramlani... :))
Ha jól értem, te csak azt veszed ki a buddhizmusból, ami tetszik neked.
Nehéz megfogalmazni, de ha látok mondjuk egy "lámát", legyen az bármilyen európai, bejön a vallásos háttér is, amiből ez kialakult, meg a kötöttségek, ahogy műveli. A megfogalmazások is sokszor idejétmúltak, régi homályos szövegek, mert akkoriban az kellett az embereknek.
Mindenképpen egy létező kultúra termelte ki. Hiányzik egy olyan út, ahol nem a régi társadalmakból indulunk ki. Segíthetnek, hiszen az ősi egyiptomi, mezopotámiai, indiai vagy a sámánizmus spirituális tudása nagyon sokat ér. De véleményem szerint el kell választani a vallást a spirituális tudástól és létre lehet hozni egy, a múltból is táplálkozó, de modern látásmódot hordozó vallási irányzatot. Lehet, hogy van ilyen és én nem vettem észre? Láttam egyet, s mást, de mindig túl erős volt a vallásosság és/vagy a dogmatikusság vagy sok volt a szemfényvesztés.

A lelki oldalunk fejlesztése, az nem igazán ilymódon műkszik. Nem hozzáadás valamihez, hanem inkább tisztulás, elhagyása dolgoknak amik nem kellenek.

Egyetértek. El kell hagyni rengeteg dolgot, de felfelé is kell törkedni. Ez egyrészt a tudat kinyitását, rugalmasá tételét jelenti, másrészt a spirituális energiák megerősítését és új látásmódokat kell hogy jelentsen. A rombolás nem elég, fel kell építeni valamit. Ez nehéz feladat, itt lép közbe az én eszmefuttatásom, hogy valami rendszert kellene kidolgozni.