Helló Mindenkinek!

 Mivel itt a kutyák lelkéről van szó, ezért egy kérdést szeretnék föltenni. Aki tud vagy szeretne segíteni az kérem írjon. Szóval, nekem van egy 11 hónapos sharpeiem, erről a fajtáról tudni kell, hogy genetikailag úgy van beprogramozva, hogy utálja a vizet. Ha séta közben a járdán van 2 csepp víz, képes 5 méteres kerülőt tenni, hogy nehogy vizes legyen. Mivel lakásban él, ezért néha meg kell füröszteni. Na, hogy ekkor mit "élünk" meg mind a ketten!!! Akkor imádja a vizet amikor az itatójában van. Ilyenkor szürcsöl, az egész pofija, nyaka, orra tiszta víz nem zavarja. De, ha fürdésre kerül a sor akkor úgy vonyít, mint akit nyúznak. Nem értem miért????!!!!!

Amikor még kicsi volt imádott pancsolni. Soha nem ijesztgettük, nem öntöttük le váratlanul, nem csápoltuk be, sőt még a fürdő vizét is mindig langyosra engedem meg. Fürdetés menete:  1.Bele teszem a kádjába, ekkor már nyugtalan, 2.Bevizezem a bundáját, -vonyítás, 3. samponozás,- imádja,  4. öblítés,- ismét őrült hadakozás vonyítás, 5. szárítás törölgetés,- mégjobban imádja, sőt még le is fexik, hízeleg.

Utána látom rajta, hogy nagyon boldog, mert ugrándozik hozza a játékait, játszunk, zsiványkodik, bújik. Szóval nem az van, hogy beül a kuckójába és egész este ki sem mozdul. Nem értem! Fürödni, meg kell, néha. Nem fog lelkileg sérülni valamilyen szinte ettől? Aki volt/ van ilyen helyzetben kérem írjon! Imádom a kutyám és csak jót akarok neki, de nem tudom hogyan segíthetném ki ebből a "vízfélelemből".

                                                                                    Köszönettel: Jody  és

                                                                                                                  Dominic