Hello mindenki!

Nos,nem tudom mennyire fog bleilleni ebbe a topikba a hozzászólásom,de sajnos nem nyitjatok még újat.És a problémámat most szeretném megvitatni,remélem sokan elolvassák,és hozzáfűznek valamit.

20 éves egyetemista fiú vagyok,barátnőm 17 éves,most lesz utolsó éves középiskolában.A napokban lettünk két évesek.Megismerkedésünk óta tulajdonképpen "szokásos" szerelem:) Sok vita,de rengeteg boldogság és csodás napok együtt.Azért annyira mégsem szokásos:mindkettőnk számára valószínűleg ez az első igazi szerelem,az a bizonyos diákszerelem.Nekem nem volt igazi kapcsolatom előtte,és neki sem.És most jön a dilemma...Megilyedtünk a kétéves alkalommal.Főképp én kezdtem el gondolkodni.Most vagyunk fiatalok,és ilyenkor kellene kiélni magunkat,márpedig mi egymással töltjük időnk nagy részét.Ilyenkor van az az időszak hogy rövidebb kapcsolatoknak kellene váltani egymást,élvezni a szabadságot,nemde?És igazság szerint nem is magam miatt vagyok így ezzel.Őt féltem.Én fosztom meg ezektől a dolgoktól,pedig amúgy is szereti a társasági életet nagyon.Szóval a fiatal éveiben,a sok mindent meghatározó középiskolai évek alatt nem adatik meg neki az ami más lányoknak.(Persze nem azt mondom hogy le kell feküdni fűvel-fáva,nem ezt értem a szabadság alatt.)

Valami vélményt,tapasztalatot,tanácsot várok...