Ha még nem unjátok. Visszafel a Kotori öböl felé jöttünk.....Petrovac-Budva-Kotor-Dobrota-Perast-Risan-Bijela -Hercegnovi - Igalo- Durinici- Dubrovnik -Neum- Metkovic- Mostar- Sarajevo-Zenica-Doboj-Slavonski Brod-Osijek-Udvar-Budapest útvonalon. Úgy beszéltük meg a tulajjal, hogy 10-re költözünk ki, ezért 10-kor már szinte indultunk is. Az egész kotori öböl csodálatos, ha nem tudom hol vagyok, Svájcnak is elmegy. Erről nem írok részletesen....ezt látni kell. Kotor előtt, vagy után van egy jó hosszú alagút, amely két helyen beázik de rendesen - imádkoztam, hogy be ne szakadjon. Egyébként majdnem minden híd, alagút előtt ott van: hány méter hosszú. Perastban megálltunk, lesétáltunk vagy 195 lépcsőn a partig, megnéztük a gyöngyszem szigeteket....nincsenek szavak ami kifejezi milyen szép az a rész is. Az út visszafelé ezerszer jobb minőségű volt, végig a Neretva völgyén át.....Mostarra nem marad idő..meg még mi mindenre nem:( Odafelé a határon semmi probléma nem volt, amikor átléptük a horvát-bosnyák határt, odaát csak annyit kérdeztek "Adria?", mondtuk, hogy yes, és már mehettünk is. Rendőrökkel találkoztunk ugyan, de büntetés nélkül megúsztuk az össze-vissza,cakk-pakk 2000 kilométert. Balesetet többet láttunk, főleg a hegyi utakon, mert a helyiek mennek ezerrel, korlátok persze néhol vannak, néhol nem. Ulcinj felé álltunk jó fél órát - gondoltuk, hogy baleset miatt -, erre kiderült, hogy egy vasuti átjárónál volt egy emlékmű és ott gyült össze vagy 100 ember, koszorúztak meg minden....gondolom ott is lehetett egy karambol valamikor. A gépkocsiparkjuk lerobban, Zsigulitól kezdve az ócska Skocáig minden van, no meg Audi, amely záróvonalon lazán előz. Mi óvatosak voltunk. Kaját itthonról nem érdemes vinni, mi azért örültünk barátném által hozott kajamennyiségnek, mert reggel nem kellett a közértbe menni, hanem megreggeliztünk a hazaiból. Petrovacon úgy volt, hogy a zöldséges standon leméretted a gyümölcsöt, kaptál egy cetlit, amit a közértben kellett kifizetni. Nektartin, őszibarack 1.30, paradicsom-paprika 1.00-1.40, dinnye 0.78. A "házinéni" egy mogorva öreglány volt, állt a lépcső tetején és elénk nem jött volna. Egy kukkot nem beszélt semmiféle nyelven, és este 10-kor ránkszólt, hogy ne beszélgessünk az erkélyen.( Megjegyzem máshonnan sem hallatszott semmi dajdaj). Amikor meg későig "kimaradtunk" be volt zárva a kapu, nem mutatta meg hogy nyílik, kelhetett fel écaka. (Megbántuk, hogy az üveg Egri bikavért suvenírba odaadtuk, inkább megittuk volna.) Egyszer kínált meg bennünket üdítővel és sütivel. Hogy be voltunk-e jelentve, vagy nem, azt örök homály fedi, Egész Petrovacban utcanév, házszám nem létezik (kettőt láttunk, egy 7-est, és egy 33-ast). Bárhová mész az útjelző táblák gondosan le vannak ragasztva, pláne, hogy mennyivel kell menni. Ezért faluban, városban 40-et, 50-at mentünk, biztos ami biztos. Egyszer láttunk egy 30 vége táblát, de hogy honnan 30.....azt már nem. A strand estére eléggé "lelakott" jelleget mutat (mi mindíg vittünk zacsit a szemétnek), és jó példát mutathattunk, mert a mögöttünk strandoló család egyszercsak összeszedte a szemetét és vitte a kukába. Ja, ház előtt nincs kuka, ki kell vinni a konténerbe, 50-60 méterre volt a háztól mindkét irányba. Nem szeretik, ha "külföldiül" beszélsz, a dober dant, a dve pivo-t mindíg kijavították, a dovigyenját is, hogy a "gy"-n van a hangsúly. A H betűt csak a boxon volt, és hat határon átjöttünk visszafelé, egyszer tartottak csak "névsorolvasást" és mindenhol mehettünk, csak intettek. Csomagtartót, egyebeket sehol sem kellett kibontani. Az a helyzet, hogy a két hét is kevés volt, jövőre szintén megyünk, míg el nem kanászkodnak, mint a horvátok:)))