Ez már majdnem elfogadható álláspont a számomra. De fel tudok még tenni néhány kérdést, amire nem teljesen kézenfekvő a válasz:

1. A rendszer fenntartásában érdekeltek egy része úgye időben rájött, hogy rájuk dől az egész felépítmény és ún. reformkommunistaként sokat tett azért, hogy a rendszerváltás békésen menjen végbe, ahogy egyébként majdnem az összes volt európai szocialista országban ? (Kivétel a közeli Románia, ahol sok százan meghaltak 1989 karácsonya körül)

2. Kollaboráns volt a fél ország, a párttagok száma 800 000 körűl volt mielőtt megindult a menekülés a süllyedő hajóról.

3. A másként gondolkodók, a szamizdatos ellenzék családi háttere nem véletlenül volt olyan amilyen. Prominens elvtársak, korábban hatalmon levő vagy koncepció perekben kivégzett vagy elítélt emberek fiai és lányai voltak azok, akik fel merték vállalni a nyílt ellenállást, akkor amikor Torgyán doktor még csak ügyvédként volt ismert és Orbán Viktor és Kövér László sem sejtették, hogy hamarosan megalakítják a FIDESZ-t és akkor nem vet rájuk jó fényt, hogy a rendszer haszonélvezőiként nem voltak éppen nagy ellenállók a 80-as évek végéig. A lényeg ebből a bekezdésből, hogy családilag is lehetetlen meghúzni valahol egy vonalat, mert testvérek kerülhetnek a demarkációs vonal két oldalára.  Vagy talán már meg is történt ez a polarizálás ? És a számok nem túl kínosak annak a számára akinek az ország felét ki kell zárnia a rendes magyarok közül ?

4. Vagy kezeljük úgy a dolgot, hogy zavarjunk el mindenkit a közéletből, aki kompromittálta magát ? (Ki itéli meg, hogy mekkora bűn esetén jár a megszégynítés, stb.? Az Alkotmánybiróság ?) Minden párt vezérkara eléggé kiűrülne, gondolom ezzel egyetértesz. És mi legyen az országnak azzal a nem elhanyagolató részével, akik ezekre az emberekre is szavaztak, és akik nagyjából képviselet nélkül maradnának ? Megérdemlik a szemetek ?

Hát egyelőre ennyi.