Írtam, hogy idealista volt. És igaz, hogy magánügyem, hogy ezért tisztelem. Ha senki nem lett volna idealista, akkor talán ma egyhangú kórus áldaná kádárt. De szerencsére nem így történt, ezért lehet összehasonlítani a rendszert azokkal akik elutasították. Teljesen mindegy, hogy balról, vagy jobbról, vagy becsület végett. A lényeg a: NEM volt. Volt aki belsô emigrációba vonult, volt akit -az elején- felkötöttek, volt aki emigrált -vagy emigrációba kényszerítették-, volt aki szamizdatolt. Voltak olyanok is -ôk már jóval többen-, akik tudták, hogy szar az egész, de szakmai karrierjüket nem áldozták be szép ideákért. Antall se, de ezért még nem lehet megvetni. Milliónyian voltak, akik csak egyszerěen éltek akkor. Jól, rosszul, de nem érdekelte ôket, kiknek az uralma alatt. Ôk a nép. Szinte mindig ilyen volt, a népnek általában mindegy milyen rendszerben él, ha van kenyér, stb... De néha nem, lásd 56-ot.

Akik elutasították a rendszert valahol igazak voltak. Akik tudták, hogy rossz, de benne éltek és a rendszerrel csak minimális kompromisszumot kötve nem voltak a rendszer ellen (aki nincs ellenünk, az velünk van), de vele sem, még nem elitélhetôk. A nép meg olyan amilyen, ôket ne vessük meg ezért.

De voltak olyanok is, akik érdekeltek voltak a rendszer fenntartartásában, ôk minden gyalázatot megérdemelnek most, hogy végetért a zsarnokság.

De a rendszert semmiképp ne a rendszer fenntartásában érdekeltek és a rendszer iránt közönyösek utólagos véleménye alapján itéljük meg! Mert így szembeköpjük azokat, akik így vagy úgy, de a rendszer ellen voltak, vagy tettek.

Üdv!