Ha nem más mondja meg nekem, hogy én mikor vagyok szabad, akkor szuverén vagyok. A szuverenitás a politikai szabadság netovábbja, de szuverén egy államon belül csak egy lehet, úgy hívják király. A szuverenitás fogalmát e rendszeren -a monarchián- kívül érthetô módon nem lehet használni, hiszen ha mondjuk egy köztársaságban szuverén emberek élnének, azt joggal hívhatnánk anarchiának, hiszen a köztársaság lakóira a szuverenitásuk miatt semilyen törvény nem vonatkozhatna.

A jog azért létezik, hogy megszabja az emberek szabadságának mértékét. A politikai szabadság, leszámítva a királyt -a monarchia rendjében- nem szuverenitást jelent. Hanem jogot arra, hogy a törvény szabta mértékben beleszólhassunk az állam irányításába és a magunk sorsának alakításába.

Ezért nem beszélhetünk azoknak az embereknek a szabadságáról, kiknek nincs lehetôségük részt venni az államéletben.

Az állam maga a cél, melynek eléréséhez a jogot, mint eszközt használják fel a szabad emberek. Állam nélkül nincs jog és nincs politikai szabadság sem. Államra még a szuverénnek, az abszolút szabadnak a királynak is szüksége van. Ott ahol nincs állam, anarchia van. Az anarchiában nincs szabadság. Az anarchiában örök háború van. Hiszen ahol anarchia van ott szuverén emberek léteznek. Ám törvények hijján szükségszerüen az elsô adandó alkalommal, mikor két szuverén érdeke ellentétbe kerül, vagy törvényt alkotnak -és államot, ergo: rendet- ezzel szuverenitásukat törvényadta szabadságra cserélve vagy az erôsebb gyôz. Az anarchiában általában a nyers erô és a (hadi)szerencse alakítja az ember sorsát.

Azért alkottunk államot, teremtettünk jogot és szabályoztuk az egyén szabadságának mértékét, hogy ne a nyers erô és az örök háborúskodás, hanem a józan értelem vezérelje az emberek sorsát.

E vívmányainkról lemondani dôreség lenne.

Remélem így már nem érted félre...

Üdv!