Bár sok a különbség, de már levontam korábban is azt a párhuzamot.

1. a születô kompromisszumos rendszer rövidtávon a legvidámabb barakká, békeidôkké teszi az országot, de a társadalmi problémákat nem tudja megoldani, maga elôtt görgetve azokat végül bele is bukik.

2. mindkét esetben megvalósul egy felemás modernizáció, amelynek "eredményei" a rendszerek bukásával együtt eltěnnek a súlyos társadalmi problémák felszínrebukkanása miatt.

3. a konszolidáció következtében velejéig hazug politikai közbeszéd alakul ki. 67 után kossuthot és a függetlenségpárti gondolatot hirdeti az egyre inkább lezüllô liberális sajtó, míg ferencjóska a nemzet atyuskájává válik. A kádár rendszer konszolidációja következtében a kettôsbeszéd 56-ról való halgatásban és a szocializmus halgatólagos dicséretében nyilvánul meg, amit ugyan senki nem hisz el, -látva a nyugati fejlôdést-, de mindenki hangoztat. Kádár közben a nép atyuskájává avanzsál.

4. a rendszer elitje a "kissebbik rossz" politikáját folytatja, önmagát értve a kissebbik rossz alatt. 67-esek a bach korszakkal szemben határozzák meg magukat (48-asnak), a kádáristák a szomszédos kôkemény kommunista rendszerekre hivatkoznak. Mindkét rendszerre jellemzô a szěk mozgástér. Melynek tudata mélyen bele is ivódik az elitbe ("tényként való elfogadás", "kis ország vagyunk", stb.), ez a tudat túléli a rendszert és késôbb a jobb lehetôségek közt is úgy politizálnának, mintha Iván, vagy a császár állna a hátuk mögött fenyegetôen.

5. mindkét esetben túléli a renszert a politikai elit. Az OM. elitje a horthy korszakban saját csôdjének megindoklására megtalálja magának a "zsidót", míg a kádári posztkommunista elit jelenleg saját politikai csôdjét és gazdasághoz való hozzánemértését "gonosz hazugsággyárak" měködésével próbálja megindokolni...

stb...

Egyik se volt egy túl felemelô rendszer.

Üdv!