Ha már a politikát kedves pindy barátunk belehelyezte matematikai kontexusba, (ami igen érzékletes, ám rendkívül sajátos "koordinátarendszerben" sikeredett) akkor folytassuk is itt.
A politika a weberiánus megközelítésben sokminden lehet. Nevezhetjük ugye egy okos asszony férj-reguláit is politikának, de egy bank pénzügyi akcióit, vagy egy autoipari konszern piaci magatartását is annak. A lényeg, hogy sok összetevőből kell megkomponálni egy bizonyos kivánt cél elérését.
Ha a matekot ismét előkapjuk, akkor azt látjuk, minél egyszerűbb, rövidebb távú célokat fogalmazunk meg, annál könnyebb ahhoz társakat találni. Vagyis minél rövidebb szakaszára bökünk egy görbének a koordinátarendszerben, annál megállapíthatatlanabb a trend, vagyis az egyenlet, vagyis annál több egyenlet tartalmazhatja ua. pontot, ill, pontsort.
Vagyis. Minél hosszabb távú célokat fogalmaz meg egy politikai szereplő, annál kevésbé valószínű, hogy ua. elérési utat mások is kívánatosnak tartják. És itt elérkeztünk a problémák gyökeréhez. Hiszen necsak Lao-Ce óta tudjuk, hogy az ÚT A LÉNYEG, mert egész életünk nem más.
A cél csak virtuálisan, de tényszerű valójában tán nem is létezik.