Kedves pindiy,

"Sok közszájon forgó mondhatni meghatározás közül-amelyek inkább kijelentések-talán a legnépszerübb, hogy a politika a lehetőségek müvészete."

Erkölcs és politika az ezredvégen

"A görög eredet a szó városállami jellegére utal: politikán a közösség szolgálatát, a város, a közösség ügyeinek, azaz a közügyeknek az intézését értették. Elvontabb, árnyaltabb századunk elsô felének felfogása, amint az a Singer és Wolfner Kiadónál immár 1941-ben napvilágot látott Új idôk lexikonkötetében tükrözôdik: „Államtudomány, a közösségek vezetésére szolgáló elvek és tanok rendszerbe foglalása… A politika tudománya az elméleti alapok kifejezésével, az összehasonlítás módszerének alkalmazásával járul hozzá a tételes viszonyok megvilágításához és bírálatához. Gyakorlati alkalmazása az államélet mindennapos viszonyaira a napi politikában jut kifejezésre." Döbbenetes változást mutat ehhez képest az 1994-ben megjelent Magyar Larousse politika címszava: „A társadalom, az állam vezetésére, a hatalom megszerzésére és megtartására irányuló közösségi vagy egyéni tevékenység." (Jellemzô, hogy evvel szinte megegyezô megfogalmazás olvasható az 1978-ban napvilágot látott Magyar értelmezô kéziszótárban is, amelynek - a kor követelményének megfelelôen - címszavait és tartalmát erôsen átszôtte a marxista ideológia.)"
Magyar Nemzet, 1999. március 17.

Szerintem sokan, még az 1994-ben megjelent Magyar Larousse is keverik az állam és a politika szerepét. Ez világosan kiderül a Erkölcs és politika az ezredvégen című topic-ból. Jól jött ez a (szerintem szándékos) torzítás mindazoknak a diktatórikus hajlamú vezetőknek, akik a szolgálat helyett, inkább a hatalmat kívánták gyakorolni. Véleményem szerint az állam feladata egy nemzet tevékenységének összefogása, irányítása, amelyhez eszközként használja a hatalmat, a hatalom gyakorlását. A politika szerepe szerintem a társadalom, vagy általában társadalmi csoportok szolgálata, és ennek érdekében az ellentétes társadalmi érdekcsoportok közötti feszültségek oldása, eszköze pedig a kölcsönösen előnyös megállapodások keresése és megtalálása tárgyalások (párbeszéd) útján. Így a politizálás nem a hatalomgyakorlást, mint egyoldalú tevékenységet jelenti, hanem belefér mindenfajta érdekvédelem, olyan is, amelynek nem a hatalom gyakorlás a célja. Sajnos néhány egyház is összetéveszti a politizálást a hatalomra való törekvéssel, ahelyett, hogy az Isten által rájuk bízott "szolgálatot" végeznék.

Tehát véleményem szerint a politika kategóriájába tartozik a hatalomra való törekvés nélkül az a tevékenység is, amellyel a társadalmi önszerveződések az általuk képviselt társadalmi csoportokat szolgálják.

A pártpolitikában, leginkább a mostani koalíció miatt nehéz a politizálásra jó példát adni, hiszen amit csinálnak, az nem elsősorban politizálás, hanem durva hatalomgyakorlás. Ezért az eddigi hozzászólásaim alátámasztására (kölcsönös előnyök keresése és megtalálása) nem a pártpolitikából hozok példát.

Meg kell állapodni a kormánnyal
Kétszázezerrel kevesebb közalkalmazott és köztisztviselo

Az elmúlt évtizedben érzékelhetoen romlottak a közintézmények muködési feltételei és az ott dolgozók életviszonyai. A kedvezotlen tendenciák kontraszelekciót váltottak ki a közszolgálatban - állapította meg Szabó Endre. A Szakszervezeti Együttmuködési Fórum elnökét arról kérdeztünk, milyennek látja 1999 májusában a közalkalmazottak és a köztisztviselok helyzetét.

"Szabó cáfolta azokat az állításokat, amelyek szerint azért sem lehet Magyarországon igazán erot mutató akciót szervezni, mert nincs egység a szakszervezetek között. A munkavállalói oldal soros elnökeként azt hangsúlyozta: a munka világát meghatározó kérdésekben, mint például a munka törvénykönyvének módosítása, egységes álláspontot foglaltak el a szövetségek."
Népszabadság, 57. évfolyam, 121. szám, 1999. május 27., csütörtök

Tisztelettel,
mint fent