Szvsz a Megáll az idő nem "retro"-film (már ha jelent egyáltalán valamit ez a kategória), köze nincs a nosztalgiázáshoz.
Persze világosan jelzi (felirattal is), hogy melyik évben játszódik a film, de noha a "legendás" hatvanas évek eleje a szóban forgó korszak, mégsem a magát valami érthetetlen okból "Nagy"-nak nevező generáció apoteózisa a film. Itt -sok más mellett- leginkább az 1963-as kádári konszolidációról van szó, másszóval az 56'-ot követő leszámolások, megtorlások lezárultával a politikai vezetés és a társadalom viszonyának merőben új alapokra helyezésének kezdetéről. A tönkretett, börtönből szabadult, ámde rövidesen mégis magas állami beosztást kapó Bodor Úr története, ill. alakja az amely ezt a folyamatot megjeleníti a "Malacpofa", ill. az ő férjének figurája mellett.
Továbbá szvsz azért sem retro filmről van szó, mert noha a lázadó ifjúság is hangsúlyosan megjelenik a filmben, ennek ellenére nem érezhető semmiféle "De szép is vol!"-ömlengés ennek kapcsán. Nem hiszem, hogy bárki is e film alapján azt gondolná, hogy milyen kurva jó lehetett a hatvanas évek elején Magyarországon élni.
Amúgy meg hihetetlen, hogy a filmet egyáltalán engedeték leforgatni, és nem lehetetlenítették el teljesen a produkciót. Erre minden lehetőség adva lett volna a hatalom részéről, mert olyan nagyszabású projekteket, mint pl. egy nagyjátékfilm nem lehetett akkoriban az állami vállaltok megkerülésével végigvinni. Ami igazán érekes ebből a szempontból az az, hogy a film az ún. "Kis hidegháború" időszakában készült, akkor amikor a két pólus viszonya húszéves mélypontra került több okból kifolyólag, és a nemzetközi helyzet éleződése mindíg a keményvonalas politika előretörését jelentette a keleti blokkon belül. A nyolcvanas eleje ilyen szmpontból évek sokkal szigorúbb volt a pár évvel azt megelőző viszonyokhoz képest, a hatvanas évek második felével meg össze se lehetett vetni.
Ilyen körülmények között ennyire keményen beinteni a Kádár-rendszernek, nem akármi volt. A Megáll az idő nem humorizál, mint pl. a Tanu (ami ráadásul nem is ugyanarról a rezsimről szól), nem virágnyelven mond véleményt, hanem világosan, és félreérthetetlenül kritizál. Eleve 56', mint olyan tabunak számítot, a gulyáskommunizmus genezisekor kialakított, fentebb már emlegetett politikai-társadalmi reláció pedig a nyolcavanas években is meghatározó, és lényegileg változatlan volt. Ez utóbbi visszásságainak vászonra vitele nem volt kockázatmentes húzás akkoriban, és noha készült ekkoriban több olyan film is ami aligahe nyerte volna el a hatalom tetszését ennyire direkten egyik általam ismert alkotás sem jeleníti meg a Kádár-rendszer árnyoldalát.
Egy retro-film ilyesmire soha nem vállakozna.
poén