Azsinka Creative Commons License 2004.06.21 0 0 194
Most teljesen más, de valahogy mégis ide tartozik! Tényleg hova kerültem? Karácsonykor kerestem egy kis karácsonyfát! Nem nagyot, csak egy picit, ami amolyan mindenkié... Ami mutatja, ünnep van! Sehol nem találtam. Valami mást, ami legalább megadja a hangulatot... Világítás, díszek... Semmi! Budakeszi gyönyörű volt a szememben. A fények, a vásár... Aztán hallottam, a polgármester intézkedett fa ügyben, de lába kelt. Díszkivilágítást is szeretett volna, nem nagyot, jelképeset, valami olcsóbbat. Leszavazták. Falu disznajára gondolt, kettőből egyet a saját zsebéből fizetett, aztán olvastam: "hova tűnt a harmadik?" Pedig csak kettőről volt szó... Az óvodába a jó ég tudja, hány gyerek van bezsúfolva, penészes falak közé, viszonyleg kis területre. "Vegyes" csoportokba, mert az jó! Kinek? A "kicsinek" biztosan, hiszen látja a "nagytól", mit hogyan kell. A testvérnek nem annyira, mert szüksége lenne arra, hogy egy kicsit külön legyen, hogy hiányolják egymást, hogy érezzék, milyen jó újra együtt. A "nagynak" sem, hiszen ővele már máshogyan kell foglalkozni, őt már készíteni kell a suliba, ami eléggé nehéz, mivel közben a "kicsik" játszhatnak, és ők azt látják, ha nincs kedved, nem muszáj... Aztán jön az iskola. Szegény tanító néni! Az első idők azzal telnek, hogy nagy nehezen elérje: itt bizony, ha nincs kedved, akkor is tenni kell... Iskolai ünnepélyen még azt a tiszteletet sem kapják meg a tanárok, az alkalmak, hogy legalább a fehér felsőt és a sötét alsót vegyék magukra a diákok... Tisztelet a kivételnek!
Bármilyen alkalom van, egy kis teremben nyomorgunk és fulldolkunk a műv. házban. Nincs egy nagyobb, szebb díszterme a községnek... A műv. házról ne is szóljunk! Azt hányan tudják, hogy a községi könyvtár az iskolai könyvtár is egyben? Igény biztosan lenne rá, hogy ne csak az iskola nyitvatartása alatt jussunk be... A választás utáni első falugyűlésen elhűlve hallgattam, amikor a "friss" vezetés nem ötleteket, támogatást kapott, hanem az előző testület mulasztásait kérték számon! A kérdezők biztosan tudták, ki, mit hova tett, mit miért nem tett... Mégis játszották a hülyét! Olyanok beszélnek most tisztességről és háborognak, akiknek szinte a tükörbe sem szabadna belenézni... A raktár ellenzői is először névtelenül írogattak, aztán, amikor nem történt semmi, azonnal a polgármesternek címzett levelekkel tömték tele a postaládánkat! Az expolgármester június 10-ére kelteztette a levelét, miközben valami véletlen folytán június 8-án már pl. az én kezemben volt... Írták már többen, hogy csak fél óra a főváros. Én időnként még messzebbnek érzem! Nem nyugati irányba, persze...