A K&H történet

A 2003 júniusában kirobbant bankbotrány (K&H, Inter-Európa Bank) egyik feltáratlan, ám legfontosabb eleme, hogyan és kinek az utasítására, illetve tudtával került 13 milliárd forintnyi (kb. 55 m USD) költségvetési pénz a
K&H brókercéghez.

Az alábbiak azt bizonyítják, hogy ezt csak a kormány tudtával lehetett végrehajtani.

A tranzakciónak három intézmény a szereplője:
- a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság (az autópálya-építés stratégiai irányítója és finanszírozója),
- az Állami Autópálya-kezelő Részvénytársaság (az autópálya-építés gyakorlati előkészítője és szervezője),
- és a magyar kormány.

2002 december 20-a és 31-e között a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság (a továbbiakban NA Rt.) 13 md Ft-ot utalt át az Állami Autópálya-kezelő Részvénytársaságnak ( a továbbiakban ÁAK Rt.).
A pénzátutalásról - Csillag István gazdasági miniszternek és Bodnár Zoltánnak, az NA Rt. elnök-vezérigazgatójának és ugyanakkor az ÁAK elnökének megnyilatkozásai alapján - az alábbiakat tudhatjuk:

"Az állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bank október 15-én 9 md Ft-ot utalt át az NA Rt.-nek, tőkeemelés céljából. 4 milliárd forint ÁFA visszaigénylésből származott."

Ha megvizsgáljuk az adózás rendjéről, illetve az általános forgalmi adóról szóló törvényt, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a novemberi beruházási számlák alapján visszaigényelt 4 md Ft ÁFA csak akkor juthatott el december 10. és 31. között az NA Rt. számlájára, ha azt az APEH nem a törvényben rögzített 45 napos határidővel, hanem -
nyilván kormányzati akaratra - sokkal hamarabb átutalta.

Az ÁAK Rt. novemberben - amikor a számláján jelentős lekötetlen pénzeszköz még nem volt - szerződést kötött a K&H Brókerrel szabad pénzeszközeinek tőzsdei befektetésére.
Az ÁAK Rt. elnöke, Bodnár Zoltán ekkor már valószínűleg tudta, hogy az NA Rt. elnök- vezérigazgatója,
Bodnár Zoltán nagyobb összeget fog átutalni a cég számlájára, amellyel a szerződés alapján
a tőzsdei tranzakciókat finanszírozni lehet.

Az NA Rt. részekre bontva (5, 5 és 3 md Ft) utalta át a pénzt az ÁAK Rt-nek.
Ennek oka nyilvánvaló: a szabályzatok szerint valószínűleg
5 milliárdos összeghatárokig nincs szükség felügyeleti szervi, illetve testületi döntésre, vagyis a tranzakció feltűnés nélkül lebonyolítható.

Az átutalással megszegték a költségvetési törvényt, mely - minden más költségvetési szervhez hasonlóan -
az NA Rt. esetében is utólagos finanszírozásról rendelkezik, vagyis csak a munka elvégzését követően lehet
fizetni.
Szabad pénzeszközök átutalását a költségvetési törvény nem engedélyezi.

A pénzt az ÁAK Rt. névlegesen kisajátításokra és autópálya-építésre kapta, ám nyilvánvaló volt, hogy 2002. decemberében a cég ezt a viszonylag nagy összeget nem tudja a fenti célokra elkölteni.
A kérdés: miért nem várhatott ez az átutalás 2003. tavaszáig, az útépítési munkák kezdetéig.

A válasz:mert a tranzakció kitervelőit sürgette az idő.
Tudták, hogy az NA Rt. 2003. január 1-től bekerül az államháztartás körébe, vagyis viszonylag szabad
pénzgazdálkodása megszűnik, míg az ÁAK Rt. ezen kívül marad.
Az említett 13 md Ft-ot tehát még a 2002. év vége előtt az államháztartáson kívülre kellett juttatni.

Az összeg utolsó tételének jóváírása az ÁAK Rt. részére - a bankvilágban szokatlan módon - 2002. december 30-án és 31-én történt meg, nyilván a fenti okból.

A tranzakció végső sikeréhez már csak egy kormányrendelet módosítására volt szükség.
Ez a módosítás meg is történt, vagyis a kormány decemberben feloldotta a tőzsdei nyereség-átutalások szigorú szabályozását (mely szerint a hozamot csak a befektető számlájára lehetett utalni), lehetővé téve a
hozamok átutalását bármelyik számlára.
Ezzel a jogszabály-módosítással elhárult az utolsó akadály is a költségvetésen kívülre juttatott 13 md Ft
tőkének valamint tőzsdei hozamának szabad felhasználása elől.

A magyarországi (K&H, Inter-Európa Bank) bankbotrány egyik szála - a tudatos félrevezetési kísérletek, illetve a látszólag főbűnös, valójában koronatanú Kulcsár Attila külföldre segítése ellenére is - letisztulni látszik.

A fenti elemzés, valamint a megkérdezett miniszterek válaszai alapján bebizonyosodott, hogy a tranzakcióról
mind a gazdasági,
mind a pénzügyminiszter - legalábbis - tudott,
a miniszterelnök pedig - a kormányrendelet módosításával - megteremtette számára a "megfelelő
jogszabályi keretet".

Az eddigi kormányzati érveléssel ellentétben - mely szerint "a pénz hiánytalanul megvan, vagyis bűntény nem történt" - a helyzet megváltozott, amikor a rendőrség 4,2 md Ft-ot zárolt az ÁAK Rt. számláján.
Ennyivel bizonyosan kevesebb lett a költségvetésbe visszaforgatható összeg.
A jogszabály ezt a cselekményt hűtlen kezelésnek nevezi.

A kiderítendő nyomozati feladat, hogy valójában ki is követte el.
(A Budapest Analyses nyomán)