Ezt találtTéglagyártás
A téglák gyártására közönséges homokos, vasoxidot és meszet tartalmazó, tehát nem t?zálló agyagot alkalmaznak. A homok soványító anyagul szükséges, mert különben a kövér agyagból készített téglák térfogata szárítás- és égetéskor nagyon megkisebbedik s a téglák könnyen meg is repednek. A tégla az agyag vastartalma és az égetés foka szerint vörös-sárga, s?t egészen vörös-barna szinü szokott lenni, de az oly vasas anyag, melyben sok mész van, er?s égetéskor világos sárga szinüvé lesz. Ez a szin tehát annak a jele, hogy a meszes tégla igen jól van égetve s azért az építész meg is követeli, hogy p. a k?bányai meszes agyagból készített tégla fehérre legyen égetve. Mész nélküli vasas agyag pedig füstölg? lángban szürke-fekete lesz és ilyenkor szén is rakódik le likacsaiban, mely feketére festi (l. Füstölt téglák). Kisebb gyárakban az agyagot kés?n ?sszel ássák és télen át a leveg?n kiterítve, kifagyasztják. Az agyag ez által meglazul és könnyebben feldolgozhatóvá lesz. Nagyobb gyárakban ezt az eljárást már nem alkalmazhatják, hanem a frissen ásott agyagot mekanikai eszközökkel közvetlenül dolgozzák fel. E célra leginkább hengerm?veket alkalmaznak, hogy könnyen beáztatható legyen. Oly agyagot, melyben a már említett ártalmas anyagok (mészk?, kavics) el?fordulnak, körülményesebben kell el?készíteni, ha jó téglát akarunk bel?le nyerni. Ezt vagy sima hengerek között aprítják annyira, hogy az összezúzott kövek már nem árthatnak vagy - és ez a jobb eljárás - a köveket teljesen eltávolítják. Ezt alaposan iszapolással érik el, olyképen, hogy az agyagot híg péppé áztatják, s miután a durvább kövek leülepedtek, esetleg még csatornákon bocsátják át, melyeken a durvább homok is leülepszik. A finom agyagiszapot gödrökbe gyüjtik, melyekben, miután a viz a földbe szivárgott, a s?rü pép visszamarad. Ez az eljárás a legdrágább és azért leginkább csak cserép- és finomabb téglaáruk gyártására használják. Más eljárás szerint a kavicsos agyagpépet s?rü vasrácsozaton keresztül préselik, mely a köveket visszatartja. A rákosi téglagyárban alkalmazták el?ször az u. n. Siemon és Rost-féle szeparátort a kövek eltávolítására. Ez dezintegrátor, mely a nyirkos agyagot összemorzsolja, de a köveket nem aprítja. Az aprított anyag tölcséralaku szitára kerül, mely az agyagot és a köveket elválasztja. Az ilyképen aprított és szitált agyag igen gyorsan felázik vagy közvetlenül az u. n. szárazon sajtolt téglák el?állítására is alkalmazható. Az egyik vagy másik módon el?készített agyagot ezután gödrökben áztatják. Ha az agyagot soványítani kell vagy ha többféle agyagot (p. kövérebbet és soványabbat) akarnak összekeverni, kell? arányban rétegenkint teszik az anyagokat a gödörbe és áztatás után tapossák, mig a pép egyformává nem lett. Állandó gyárakban nyitott v. boltozatos kemencéket használnak. Ezekben is a rostélyok fölé csatornákat építenek és ezekre rakják a téglákat. Egy egyszerü, szakaszosan m?köd? kemencék helyett most leginkább a Hoffmann-féle körkemencéket alkalmazzák, melyekben folytonosan ég a t?zam, nemtom jo e.: