Üdvözlök mindenkit!

Szeretném elismerésemet kifejezni kitartásotokért! Én a napokban szembesültem ezzel a problémával, családon belül. Sokszor gondolkozom azon, talán könnyebb lenne, ha apukám helyett én lennék beteg. Az egész családban én tartom a lelket és a legrosszabb érzés látni, hogy fél. De tudom, hogy nagyon sokat jelet neki, hogy mi nem mondunk le róla. ha már itt tartunk nagyon örültem, hogy rátaláltam erre a fórumra. Igazából a közvetlen környezetemben lévő emberekkel nagyon nehéz erről beszélni. A legrosszabb, hogy nem akarják nekem elhinni, hogy HINNI KELL! És semmi sem lehetetlen. És ém megteszek mindent, hogy segítsem az apukámat.
Természetesen a betegséget meghallani az orvosoktól nagyon sokkoló. Én 2 napig sírtam, de úgy gondolom ez normális. Most azonban már csak a gyógyulás lebeg a szemem előtt! Még nem tudom, hogy hogyan, de megtalálom a módját, hogy életben maradjon! :)
Mindenkinek kívánok minden jót, erőt, kitartást és rengeteg szeretetet!!!!

És lenne még egy kérdésem!
Van valakinek tapasztalata az immunterápiákkal? GERSON-terápia????
köszönöm